Az ÖBB könnyű kis tolatómozdonya, a 2067 fölött már eljárt az idő, az utolsó darab is már több, mint 30 éve gurult ki a floridsdorfi gyárkapun, az egyes pályaszámú kis mozdonyka pedig már lassan az ötvenedik évét tapossa. A mozdony közel egy idős a MÁVAG DVM2 gyári jelzésű, közismertebb nevén M44-es (Bobo) mozdonyával, teljesítményük is nagyjából hasonló, de meglepő módon az oszrák mérnőkök egy sokkal elavultabb, egyszerübb tengelyelrendezést választottak, a C-t. A 2067-es sororzat a négytengelyes(2068,2070) mozdonyok megjelenéséig a fő teherviselője volt a tolatómunkáknak.

Az ÖBB 1954 és 1965 között 100 mozdonyt szerzett be a 200 Le teljesitményű 2060-as, és 65 mozdonyt a 400 lóerős 2062-es sorozatjelü kéttengelyes mozdonyokból a jenbachi gyárból, tolatási szolgálatokra. Mindkét sorozat hamarosan elérte végső határait a nehéz tolatószolgálatokban. Az SGP-nél ezzel egyidőben már dolgoztak egy nehéz tolatófeladatokra is alkalmas mozdonytípuson, a 600 lóerös teljesítményü, diesel-hidraulikus 2067-en, ami hamarosan elterjedt több vasuttársaságnál is. A C tengelyelrendezésű mozdony 49,5 tonna súlyú és 65km/ó sebességre képes. A hajtásáról egy négyütemű, V12-es dieselmotor gondoskodik (Typ SGP S12a), ami egy hidraulikus Voith-hajtóművön keresztül (Typ L28st) és egy vakforgattyún át hajtja a hajtórudakkal összekötött három tengelyt. Az ÖBB is rendelt ilyen mozdonyokból a Wiener Lokomotivfabrik (WLF), késöbbiekben SGP Wien-Floridsdorftól. 1959-től 1978-ig 111 darabot szereztek be. A hosszú, 18 évnyi gyártás alatt több fejlesztést is eszközöltek a konstrukción. Az első 31 mozdonynak kisebb hangtompítója volt, ezért ezek jelentősen hangosabbak a késöbbi példányoknál. Az utolsó szériában (2067.102-2067.111) pedig beépítésre került a távvezérelhetőség, ezért ezek a mozdonyok tandemüzemre is képesek. Próbaképpen a DB 360/361 és 364/365 mintájára az ÖBB 1997.-ben a 2067.093-as pályaszámu mozdonyt rádiós távirányitásura alakította át kisérleti célokból, ezt a mozdony sajnos 2006. julius 1-én leállították. A 2067.081 pályaszámig bezáróan a mozdonyok tengelyei siklócsapágyon, míg afölött golyóscsapágyakon gurulnak. A 2067.201 1995-ben került az ÖBB-hez, miután átvették az VOEST-től és 2001. január 1-ig üzemi szolgálatot látott el Floridsdorfban.

A motor Typ SGP 12a, olyan már jólbevállt tipusokból származik mint a 2045 vagy 5145, de ezekhez képest továbbfejlesztették és Typ SGP 12na nevet kapta.

A fékezésről egy levegős átmenő és egy kiegészítő légfék gondoskodik. A mozdonyok nem rendelkeznek Indusival csak, egyszerü Sifával, vagyis (német) éberségellenőrzéssel. (Egyes mozdonyokat utólag felszereltek PZB-60 vonatbefolyásolással). A hiányzó PZB-90 miatt csak állomási tolatószolgálatot végeznek, nyilt vonalra nem nagyon merészkednek, ennek ellenére 2007-ben még 72 mozdony volt állagban. Jelenleg Wien West, Wien Süd, Graz, Villach, Wiener Neustadt, Wels, Innsbruck és Salzburg állomásokon találkozhatunk velük leginkább, ahol tolatási munkákat végeznek, esetenként könnyű tehervonatokkal akár a nyilt vonalon is előfordulhatnak. A mozdonyvezetők szeretik ezeket a kis gépeket a tolatószolgálatban, ugyanis főleg az „egyenes” végén rendkívül jó a kilátás, miliméter pontosan lehet vele vonatra, kocsira járni. Ami ellenben, főleg a fiatalabb mozdonyvezetők körében népszerütlenné teszi, az a klimatizáltság hiánya és a vezetőálláson taláható apró és kényelmetlen székek.

Ami még a mozdonyt jellemzi, személyes élményem is füződik hozzá, a csúszós sínekre való érzékenység. Egy nyári esős napon találkoztam vele először munka közben. Tetszett,hogy jól kilátni belőle és hogy nagy terheléssel is, bár némi késlekedés után, de biztosan megindul.Pár óra ismerkedés után egy fatelepi iparvágányra huztam be vele farönkökkel megrakott, nagyon nehéz kocsikat. A nyirkos, fakéregdarabokkal és forgáccsal szennyezett sinen egy óvatos fékezéssel próbáltam lassulásra bírni a nehéz elegyet,de még az álltalam óvatosnak vélt fékhengernyomás is tul sok volt, azonnal állóra fékeztem a kerekeket, csúsztak is vagy 3-5 métert, mire a nagy ilyedtségben oldani tudtam. Ezt követően még óvatosabb fékezésekkel, de sikerült a kivánt fékhatást elérnem, de a kis mozdony ezt követően hangos csattogással adta tudtul az egész állomás számára, a tapasztalatlan mozdonyvezető álltal okozott keréklaposodást. Szerencsémre van egy jó tulajdonsága is ennek a mozdonynak, a féktuskók a müszak végére szinte teljesen kiigazították az álltalam a kerekeken okozott csorbát(laposodást).

Korábban még regionális vonatokat is vontattak a Wein- és Waldviertelben. A sorozat első darabja még napjainkban is gyakran húz különvonatokat Bad Radkersburgba.

Fotó: Gerfried Moll

A 2067 017, 023, 060, 062, 083 és 091 pályaszámu mozdonyokat a RTS Rail Transport Servics GmbH vette át az ÖBB-től.

A mozdonysorozatra sajnos már nem vár hosszú jövő, a C tengelyelrendezés és a csatlórudas hajtás már túlhaladott, a nagy sebességnél bizonytalan futású mozdonyok már egyre ritkábban hagyhatják el az állomásokat, feladatkörük egyre inkább korlátozódik az egyszerűbb kocsirendezési munkákra, fűtőházi tolatásra.