sín benbe.hu

-------------------------------------------

Címlap Cikkek RhB Albumok Mozdonyok Atlasz Linkek

Út a Jungfrauhoz

Csak egy gyors, délutáni fotózás a völgyben a Berner Oberlandbahnon, a Wengernalpbahnon és a Schynige Platte-Bahnon.

A Berner Oberlandbahn ABt 4 fotó

A Berner Oberlandbahn ABt 422 Wilderswil állomáson

Szegény svájciaknak túl hosszú a vonata a peronhoz képest, így jópár kocsi mindkét irányban lelóg róla. Majd leszállsz, ahova tudsz!

A Berner Oberlandbahn ABt 4 fotó

A Berner Oberlandbahn ABt 422 Wilderswil állomáson

A Berner Oberlandbahn ABeh  fotó

A Berner Oberlandbahn ABeh 4/4I 304 Wilderswil és Interlaken Ost között

A Schynige Platte-Bahn He 2 fotó

A Schynige Platte-Bahn He 2/2 13 Wilderswil állomáson

Interlaken (aminek már a neve is tavak közöttit jelent) vélhetően a világ legszerencsésebb elhelyezkedésű városa a turizmus szempontjából. A Thuner See és a Brienzer See közötti földdarabot teljes egészében elfoglaló település így a hajós és kerékpáros turizmus központja tud lenni, igazi backpacker-paradicsom. Ilyen központi szerepet azonban nem tudna játszani a közlekedési infrastruktúrája nélkül, ami gyakorlatilag teljes egészében a kötött pálya különböző variációira épül és egyben modellje tud lenni a hazai turisztikai fejlesztéseknek is. A kötött pálya itt ráadásul rendkívül sokszínűen jelenik meg: Thun és Interlaken Ost között a BLS normál nyomtávú vonalán utazhatunk, ez a város kapcsolata az országos vasúthálózathoz. A BLS regionális vonatai mellett az SBB távolsági vonatai is megfordulnak itt, amik Bernen át Baselbe adnak közvetlen eljutást, de vannak ICE vonatok Berlinbe és Hamburgba is, régen TGV is járt erre, és 2019-től ismét lesz közvetlen kapcsolat a francia fővárosba. Mindez egy egyvágányú mellékvonalon.

Interlakent a tavak mellett a hegyek tették turistaparadicsommá, ezek közül a legnagyobbak a Jungfrau, az Eiger és a Mönch (4158, 3967 és 4107 m magasak), és külön kiemelendő, hogy ezek a hegyek elérhetőek. Bár a csúcsukra csak komoly mászótudással lehet eljutni, már ezer méterrel alattuk is bámulatos a látvány, gleccserek nehezednek fölénk, madárperspektívából tekinthetünk a völgyekre és teljes egészében átélhető a magashegyi élmény - akár csak sétálni a vágányok mellett pár megállót óriási élmény, de a helyeket elérni a vasút nélkül csak napok kitartó túrázásával lehetne. A fogaskerekűk, siklók és kötélpályák viszont óriási kapacitásukkal mindenki számára elérhetővé teszik ezt az élményt. Néhányak véleménye szerint talán túl könnyen elérhetővé, szinte prostituálva a hegyeket, ám valójában ezzel a svájciak koncentrálják a turistaforgalmat és a kiránduló- és síparadicsomok mellett óriási területek maradhatnak tökéletesen érintetlenek is. Sokan a Kemencei Erdei Múzeumvasút Halyagosig meghosszabbítása kapcsán is a Magas-Börzsöny fokozott terhelésétől tartanak, de valójában a kisvasút végállomása és a Csarna-völgy terhelésének növekedése mellett segíteni fog az amúgy is a Börzsönybe indulókat becsatornázni ide, mivel többen fogják túrájuk kezdő- vagy végpontjának Kemencét választani, és ezzel például Királyháza környékének terhelése csökkenhet. A vasútfejlesztés pedig egyben fölhelyezi a helyet a turisztikai térképre - Kemence vagy Nagybörzsöny turizmusa vajon hol lenne a kisvasútjuk nélkül? Nagyon érdekes, hogy vajon Alcsút és Felcsút hova fog jutni ezzel, és ez vajon megnyithatja-e más projektek, például a Hegyköz vagy a Balaton-Felvidék előtt az utat.

Már több bekezdése írok, de még mindig nem derült ki, mi látható a képen - és ebben a bekezdésben sem fog. Interlakenbe (ami akkor több település volt még és az állomás Aaremühlében volt az Aare folyó partján, de már akkor is Interlaken nevét viselte) 1872-ben érkezett meg a vasút a Bödelibahn formájában, amelyik a Thuni-tó partján fekvő Därligenből vezetett Interlakenbe mindössze 4 km hosszan és szigetüzemként nem csatlakozott más vonalakhoz. Därligenből az utasok vagy az áru gőzhajóval utazhatott tovább. 1874-ben a régi állomástól (ma Interlaken west) meghosszabbították az ost-on át Bönigenbe, a Brienzer See partjáig, ahonnan szintén hajóval lehetett a tavon továbbutazni. Hajók - köztük gőzhajók is - ma is közlekednek a Thunerseebahn jogutódjának tekinthető BLS üzemeltetésében mindkét tavon, rájuk a west illetve ost állomásoknál lehet fölszállni. A két tavat összekötő csatornában több fenékküszöb is van, így az nem hajózható. A bönigeni állomást ma már megszűntették, ám mivel a faluban található a BLS főműhelye, így az oda vezető vágány részben még ma is megvan.

A Schynige Platte-Bahn

Ha mindezt szeretnénk megszemlélni, akkor az Interlakentől délre fekvő Wilderswil az ideális hely számunkra: ennek állomásáról indul ugyanis egy fogaskerekű, a Schynige Platte-Bahn, amelyikkel egy kis fennsíkra utazhatunk föl, és már az út alatt gyönyörködhetünk a környék látványában. Európa első fogaskerekűi, a Luzernre és a Vierwaldstätterseere kilátást nyújtó Rigibahn után merült föl először, hogy ide is fogas épüljön, méghozzá az akkor még tervezett Interlakentől a Jungfrau lábáig vezető, normál nyomtávú vonalból kiágazva. Aztán abból keskeny nyomközű épült végül, így a Wengernalpbahn paramétereinek megfelelően ide is 800 mm nyomközű vasút épült, 60 m lett a legkisebb ívsugár, a legfeljebb 250 ezrelék emelkedésű, Riggenbach-fogasléces pálya 7,26 km hosszban, nehéz körülmények és költségtúllépések közepette 1891 és 1893 között készült el. Először a Thunerseebahn lett az üzemeltetője, ma a Berner Oberlandbahn látja el ezt a feladatot. E két vasutat és a Jungfraubahn Holdinghoz tartozó vasutakat közösen marketingelik az Allianz Jungfrau - Top of Europe szervezeten belül.

A vonal eredetileg gőzvontatásra épült ki, hat H 2/3 sorozatú gőzmozdonyt gyártott az SLM Winterthur a számukra, közülük az 5 pályaszámú ma is üzemben van, évi néhány különvonat mellett a vonat felső szakaszán a felsővezeték éves elbontásában és visszaépítésében vesz részt, így nem tekinthetjük nosztalgiamozdonynak. 1914-re a vonalat villamosították, azóta is 1500 V-os egyenáramot használnak, hozzá a fenti képen is látható He 2/2 sorozatú villanymozdonyokat különálló pótkocsikkal. A vonalon motorkocsik nem közlekednek. A kocsik egy része is eredeti, de a legtöbbet régi alvázakra (saját és a WAB-tól vásároltakra) újjáépített felépítménnyel látták el. A kerek ablakos és a legtöbb szögletes ablakos mozdony is eredetileg szintén a Wengernalpbahnhoz tartozott, de a képen látható 13-as egy eredeti Schynige Platte-os jármű. A WAB szerelvények a megvásárlásuk után gyakran visszatértek oda a téli szezonban kisegíteni (ahogy például az Arosabahn is gyakran bérelt a Berninabahntól motorkocsikat), de erre már a számos modern motorvonat beszerzése óta nincs szükség.

A Schynige Platte-Bahn kocs fotó

A Schynige Platte-Bahn kocsiszínje Wilderswilben

A Schynige Platte-Bahn He 2 fotó

A Schynige Platte-Bahn He 2/2 13 Wilderswil állomáson

A Schynige Platte-Bahn He 2 fotó

A Schynige Platte-Bahn He 2/2 13 Wilderswil és Rotenegg között

A Schynige Platte-Bahn He 2 fotó

A Schynige Platte-Bahn He 2/2 13 Wilderswil és Rotenegg között

A vonalon teljes hosszban fogasléc van beépítve, mivel a mozdonyoknak csak fogaskerekű hajtásuk van, ami furcsán mutat a mellette futó BOB vonal adhéziós vágányával párhuzamos, alig emelkedő első szakaszon. Ez egy elég tipikus megoldás egyébként a nem vegyes üzemű vasutaknál, érdekes módon a budapesti Fogaskerekű nem ilyen. Hivatalosan Riggenbach fogaslécet használnak sínkorona fölé emelt osztókörrel, de egyre több helyen megjelenik az egyszerűbben gyártható Strub fogasléc. Bár a vonal a Jungfrau-régió táj szempontjából legkevésbé érdekes darabja, a vasútbarátok mégis nagy becsben tartják ezt a kisvasutat korhű járműállománya, élő múzeum jellege miatt. Mivel Svájcban 2023-ra kell mindent akadálymentesíteni, kérdéses, meddig maradhatnak ezek az öreg masinák.

A Schynige Platte-Bahn He 2 fotó

A Schynige Platte-Bahn He 2/2 13 Wilderswil és Rotenegg között

A Berner Oberlandbahn ABeh  fotó

A Berner Oberlandbahn ABeh 4/4I 304 Wilderswil és Zweilütschinen között

A Schynige Platte-Bahn csak kis kitérő, a környék közlekedésének főgerince a BOB.

A Berner Oberlandbahn

Túránk előző állomása a MOB vonala volt, aminek német neve (Montreux - Berner Oberland Bahn) igencsak hasonlít erre a vasútra, de a hasonlóság kb. ennyi is. Az Interlakenből a Jungfrau lábához vezető, Y-alakban elágazó vasút ugyan mindent megtett, hogy igazi, közforgalmú vasútnak nézzen ki (gőzmozdonyos, később háromtengelyes villanymozdonyos üzem, hosszú vonatok, közvetlen kocsik Luzernből a Brünigbahnon, a valahonnan valahova vezető svájci kisvasutak egységkocsijainak használata), de valójában ez mégiscsak egy kis, helyijárat csak. Igaz, eredetileg a Breithorn csúcsa alatt hosszú alagúton átvezetve Vispig tervezték vinni, de ez végül egyáltalán nem valósult meg. A Meiringen - Oberwald közötti Grimselbahn pótolhatja majd ezt a kapcsolatot részben, másik részben pedig a BLS és a Lötschberg-Basistunnel már megtették ezt. 1890-ben nyílt meg a bönigeni kikötő helyett a mai Interlaken Ost-ról kiindulva a két vasútvonal, HG 3/3 sorozatú, fogaskerékhajtással is rendelkező gőzmozdonyokkal. A kis emelkedés miatt a mozdonyok mindig a vonatok elején helyezkedtek el. 1914-ben álltak át itt is a villamos vontatásra a HGe 2/3 sorozatú villanymozdonyokkal. Ma a vonalakon teljesen motorkocsis üzem van, de a képen látható ABeh 4/4I sorozat már nincs forgalomban. A Berninabahn és sok más kisvasút motorkocsijaira is hasonlító járművek 1965 és 1979 között készültek, teljesítményük 1044 kW, legnagyobb sebességük adhéziós üzemben 70 km/h, forgaskerekű üzemben 40 km/h, 1500 V egyenfeszültséggel üzemelnek. A vonal alapvetően a Lütschinentalban vezet, annak kettéágazásakor egyik ága a Schwarze Lütschine mentén Grindelwaldba, másik ága pedig a Weisse Lütschine mentén Lauterbrunnenbe vezet. Mindkét ágon van olyan meredek emelkedő, ahol egy-egy fél állomásköznyi szakaszt Riggenbach, illetve egyre több helyen von Roll-fogasléccel tesznek meg a vonatok, a csekély meredekség (60-120 ezrelék) miatt a szokásosnál nagyobb sebességgel. A motorkocsi erejét jól jellemzi, hogy a hozzá kapcsolt három Einheitswagen mögött még egy háromrészes, csuklós, alacsonypadlós vezérlőkocsit is húz - természetesen Stadler gyártmány. Itt Wilderswilnél még ráadásul hozzá van kapcsolva még egy ugyanilyen szerelvény, egy második motorkocsival, és Zweilütschinenben kettéválik a szerelvény - ez az első fele indul Grindelwaldba, a hátsó pedig Lauterbrunnenbe. Visszafelé fordított a program, összezárás után együtt mennek le a vonatok Interlakenbe.

A képen a háttérben látható hegyek már a Brienzersee túlpartján állnak, ám a BOB vonata rövidesen behalad a Lütschine völgyébe, amelyik egyre jobban szűkülni kezd, Lauterbrunnen felé elágazva pedig az ablakon kihajolva és előre nézve már a Jungfrau is láthatóvá válik. A grindelwaldi ágon vannak a nagyobb emelkedők, Grindelwaldnál viszont kiér a vasút egy kis fensíkra, így ott tipikus svájci házak között haladnak a vonatok. Onnan továbbhaladva a Wengeralpbahnon végig élvezhető az Eiger látványa.

A Berner Oberlandbahn ABt 4 fotó

A Berner Oberlandbahn ABt 422 Zweilütschinen és Wilderswil között

A Berner Oberlandbahn ABt 4 fotó

A Berner Oberlandbahn ABt 413 Wilderswil állomáson

Ezek a vezérlőkocsik korábban a Regionalverkehr Bern-Solothurn kötelékében szolgáltak, nem rég óta dolgoznak a BOB-on.

A Berner Oberlandbahn ABeh  fotó

A Berner Oberlandbahn ABeh 4/4I 305 Wilderswil állomáson

A Berner Oberlandbahn ABeh  fotó

A Berner Oberlandbahn ABeh 4/4I 305 Wilderswil állomáson

A Schynige Platte-Bahn He 2 fotó

A Schynige Platte-Bahn He 2/2 12 Wilderswil állomáson

A nosztalgiavonathoz használt mozdony gyártáskori színtervre is van fényezve.

Tájékoztató tábla a gyalogo fotó

Tájékoztató tábla a gyalogos és kerékpáros túraútvonalról

A Berner Oberlandbahn ABt 4 fotó

A Berner Oberlandbahn ABt 415 Zweilütschinen állomáson

Grindelwaldból érkezik a vonat.

A Berner Oberlandbahn ABeh  fotó

A Berner Oberlandbahn ABeh 4/4II 311 Zweilütschinen állomáson

A bordás falú, dobozszerűbb második generációs motorkocsik még szolgálatban vannak, aki szereti a régies formákat, őket még pár évig le fogja tudni fényképezni.

A Berner Oberlandbahn ABt 4 fotó

A Berner Oberlandbahn ABt 421 Zweilütschinen állomáson

A Berner Oberlandbahn ABeh  fotó

A Berner Oberlandbahn ABeh 4/4I 304 Zweilütschinen állomáson

A Berner Oberlandbahn ABeh  fotó

A Berner Oberlandbahn ABeh 4/4I 305 Zweilütschinen állomáson

A Wengernalpbahn BDhe 4/4 1 fotó

A Wengernalpbahn BDhe 4/4 116 Lauterbrunnen állomáson

A Wengernalpbahn BDhe 4/8 1 fotó

A Wengernalpbahn BDhe 4/8 131 Witimatte és Rohrfluh között

Ez itt Lauterbrunnen. Elég zajos és elég forrás-szerű, nem?

A Wengernalpbahn

Amikor megérkeztünk a sziklafalak közé szorított faluba és megláttuk a nyár miatt csak kis számú óriási vízesést működni, nem nagyon akartunk hinni a szemünknek. A következő meglepetés akkor volt, amikor kiderült, hogy a közlekedési dugó súlytotta településen mindennél könnyebb parkolni: a mély patakvölgy fölé épített vasbeton parkolóház legfelső szintje a vasútállomás, mi csak kényelmesen beálltunk alá, és még csak túl sokat fizetni sem kellett érte. Miután körbefényképeztük az állomást egy függőhídon átkeltünk a patak fölött (úgy 20 m magasan, erősen próbára téve a tériszonyomat) és elkezdtünk mászni a falu szélén visszaforduló Wengernalpbahn pályájának második szintje felé. A földrajz a következő: tőlünk balra, a völgy végét zárja le a Jungfrau, jobbról érkeznek a BOB vonatai Interlakenből, és a vonattól kissé jobbra a nagy fekete tető a parkolóházhoz tartozik. Igencsak sietnünk kellett, csak tíz percünk maradt fölérni az óránkénti vonathoz, és nem tudtuk, hogy a rossz idő miatt vajon mennyi, látra közlekedő szerelvényt fényképezhetünk majd egymás nyomában - második menetet pedig nem volt lehetőségünk várni, ha oda akartunk érni az esti szállásunkra a tervet tartva. Így nem kicsi lihegéssel álltam meg a fotóhelyen.

Mivel ezen a túrán csak az eső elől menekülve jöttünk ide, nem voltunk fölkészülve fotóhelyekkel, de végül a hely magáért beszélt, és igaziból kár is lett volna kihagyni. Ugyan még egyszer jártunk azóta erre, akkor vonattal, de sok régi járműről nem valószínű, hogy sok képem lehetne máshogy. Az a vonatozós túra az egyik legjobb fotózásunk volt, és beutaztuk a Wengernalpbahnt, illetve fotóztunk a Jungfraubahnon is. Itt a völgyben még nem látszik, hogy mi is a szerepe ennek a fogaskerekűnek, ahhoz végig kellett utaznunk.

A völgy felett átkelve visszaforduló vasút Witimatte állomás után meredeken emelkedni kezd, itt állandó, 180 ezrelék a mértéke. Hamarosan egy sziklapárkányon fog már csak egyensúlyozni a pálya, rövid alagutakon kel át, majd ismét dél felé fordulva áthalad Wengen településen, ami egy autómentes falu, és odáig a WAB a közszolgáltatás része, a Swisspass is érvényes. Azon túl gyorsan véget ér a fák birodalma és kezdődik a magashegyi terep a Kleine Scheidegg kétezer méter magas nyergéhez vezetve. Ott a Swisspass 50% kedvezményét azért érdemes kihasználni. Mi akkor körutazást tettünk Grindelwald felé. Wengen miatt elég egyenlő a két oldal forgalma, itt több a másod-harmadrésszel közlekedő vonat, míg Grindelwald felől a nagyobb kapacitású, alacsonypadlós panorámavonatok miatt elegendő a kapacitás. Míg itt a sziklafal miatt csak Wengen után kezdenek a gleccserek és a hófödte hegycsúcsok láthatóvá válni, addig Grindelwald felől a szélesen elterülő hegyoldalban vezet a pálya, végig csodás, de ennél kevésé vadregényes látványt nyújtva.

Kleine Schiedeggben csak néhány szálloda van, de számtalan túraútvonal és a Jungfraujochba vezető, 1000 mm nyomközű kisvasút is onnan indul, így óriási a forgalma. Mivel a meredek pálya miatt a vonatok csak alsó állású motorkocsival közlekedhetnek mindkét rámpán, a két oldal között vonatot cserélni csak a Kleine Scheidegg-i, félig föld alá rejtett deltavágányon átjárva lehet.

A Wengernalpbahn BDhe 4/8 1 fotó

A Wengernalpbahn BDhe 4/8 131 Witimatte és Rohrfluh között

A Wengernalpbahn BDhe 4/4 1 fotó

A Wengernalpbahn BDhe 4/4 116 Witimatte és Rohrfluh között

Érkezett egy ilyen, 1947-es gyártású szerelvény. Ezek a kocsik tényleg csak pótkocsik, még egy akkuláda sincs rajtuk, viszont az 1500 V egyenfeszültségű felsővezetéknek köszönhetően a motorkocsi nélkül álló kocsikba is könnyen lehet fűtést csinálni a vezérlőkocsi áramszedőjével. Ma ezek a legöregebb közlekedő járművek itt a WAB-on, a régi, mozdonyos vonatok gépei a SPB-ra, a pótkocsik egy része pedig a romániai WAB-ra került (Wassertalbahn, vagyis a Visói Erdei Vasút ). Ezen a képen szépen látszik, hogy a Staubbachfallon túl további vízesések is tarkítják ezt az Avatar című filmre emlékeztető vidéket.

A Wengernalpbahn BDhe 4/4 1 fotó

A Wengernalpbahn BDhe 4/4 120 Witimatte és Rohrfluh között

A Wengernalpbahn BDhe 4/4 1 fotó

A Wengernalpbahn BDhe 4/4 123 Witimatte és Lauterbrunnen között

A BOB építése után több ötlet is felmerült Kleine Scheidegg vasúthoz kapcsolására. a bieli nyomdász Leo Heer-Bétrix Wengenig siklót, onnan Kleine Scheideggig fogaskerekűt tervezett, míg a konkurrens Püpin & Herzog társaság Grindelwaldból épített volna hasonló kombinációt. Végül a projekteket összevonták és egy átmenő, gőzüzemű fogaskerekű vasutat építettek. A fogasléc Riggenbach típusú volt, a legkisebb ívsugár 60 m, amihez 800 mm nyomtávolságot választottak (ilyen volt a Pilatusbahn nyomtávja is). Mindössze két év építkezése után 1893. június 20-án megnyílt a vasút, és a hegyek közelsége miatti kirándulóforgalmat mi sem jellemzi jobban, minthogy 1898-ra már 14 H 2/3 jellegű gőzmozdonya volt a vasútnak. A közben megépült Jungfraubahn háromfázisú váltakozóárammal üzemelt, de egy ideig a WAB-on maradtak a gőzösök, csak 1910-ben álltak át az 1500 V egyenáramra. Addigra már a mai szállodák is álltak a nyeregben.

A Wengernalpbahn BDhe 4/4 1 fotó

A Wengernalpbahn BDhe 4/4 108 Witimatte és Lauterbrunnen között

A Wengenbe vezető pálya eredetileg 250 ezrelékes emelkedőben épült meg, és elég lavinaveszélyes is volt, így 1910-ben egy új, csak 180 ezrelékes pályát építettek hosszabb nyomvonalon, részben alagútban. Ezzel már egész évben elérhetővé vált a falu, ráadásul geológiailag is kedvezőbb volt ez a vonalvezetés. A régi pálya is megmaradt Witimattéből kiágazva, és afféle második vágányként a nyári csúcsforgalomban segített a menetrendszerűség fenntartásában. 2009-ben azonban az alépítmény állapota miatt bezárták és elbontották, azóta csak az új nyomvonalat használják.

Egyelőre ennyit a Jungfrau vidékéről, a következő albumban a Zentralbahnra utazunk tovább!

A Wengernalpbahn BDhe 4/8 1 fotó

A Wengernalpbahn BDhe 4/8 133 Lauterbrunnen és Witimatte között

A Berner Oberlandbahn ABeh  fotó

A Berner Oberlandbahn ABeh 4/4I 304 Sandweid állomáson (forgalmi kitérőben)

Köszönöm a figyelmedet! Kérlek, maradj a benbe.hu-n!

Keress a címkék közöttg

Hasonló képek:

334 Bzmot309 M62297 Bzmot

Helyszínek:

Mozdonysorozatok:

 

Régi és új albumok:

Luzern-Interlaken-ExpressÚjévi fényekRhB-MGB-DFB: Két túra Dél-SvájcbanDunántúli maradékok 2.Pelsőc

Albumok Mozdonyok Atlasz RhB Cikkek Toolbox

-----------------

Copyright Takács Bence és társai, 2005-2018. A honlapon található fényképek felhasználási jogaival kapcsolatban l. az Impresszumot!

Címlap Cikkek Mozdonyok Atlasz Linkek