1 a 25896 vonatfotóból

Svájcba Lichtenstein felől érkeztünk. Feldkirch után a Wiener Walzer EuroNight elhagyja Ausztriát, de továbbra is az ÖBB kezelésében lévő pályán halad, amíg a Rajna fökött átkelve meg nem érkezik Svájcba. Buchs állomáson lejárnak az osztrák mozdonyok, és helyettük egy avíttas kinézetű, fokozatkapcsolós, 140 km/h legnagyobb sebességre képes Re 4/4^II sorozatú SBB villanymozdonyt kapunk. Itt ébreszt a hálókocsi-kalauz, Karika megkapja a kávéját, én a teámat, és sikertelenül igyekszük emberi formát ölteni magunkra. Sargansban egy nyelveket nem beszélő és nagyon buta pénztáros vár ránk, akinek minden jóindulatára szükségünk van.

Először is, meg kell szereznünk a Graubünden kantonra érvényes ötnapos bérletünket, amihez elvileg minden adatot már tartalmaz a pénztáros számítógépe, hiszen már otthonról, telefonon megrendeltük a Graubündenpassainkat. Másrészt, mivel Sargans még St. Gallen kantonban van, a kantonhatár Bad Ragazig kell két vonaljegy a személyvonatra. Mindez a személyvonatig hátralévő tizenegy perc alatt nem sikerül, de az útitervünket eleve így készítettük. Marad tehát bő huszonöt percünk a következő vonatig, azalatt pedig semmi érdemleges nem történt, azon kívül, hogy az állomásépület mögötti inverz deltavágányon elhaladt a Thurbo cég egyik GTW motorvonata.

Sargans állomás elég érdekes felépítésű. Nyugat felé a zürichi fővonal vezet, dél-keletről a churi vonal csatlakozik, északra pedig a St. Gallen - Rorschach - Buchs vonal indul, ezen érkezik a Wiener Walzer. Az EuroNight az állomás déli végén fordul rá a zürichi átmenőre, beáll az egyik szigetperon mellé, majd az utascsere után tovább is indul. Ez alapesetben azt jelentené, hogy Chur felől csak irányváltással lehet az ugyanazon oldalhoz csatlakozó buchsi vonalra kijárni, azonban itt nem ez a helyzet. A déli vágánylíra után ugyanis hat vágány bekanyarodik az állomásépület mögé, ahol két vágánynak peronja is van, majd kis forgolódás után, immár csak egy vágány, becsatlakozik a buchsi vonalba. Így lehetséges az, hogy azok a Thurbo helyi vonatok, amelyek nem mennek el Churig, azok hurokszerűen, irányváltás nélkül indulhassanak vissza Buchs felé rögtön érkezés után.

Egy Neue Pendelzug Sargans állomáson
Fotó: Takács Bence

Aztán egyszercsak bejelenti a hangosbemondó, hogy érkezik a Landquarton át Churba közlekedő személyvonat, begördül a peron mellé, mi fölszállunk a mellékkocsiként használt Schlierenwagenbe, és Bad Ragaznál belépünk Graubünden kantonba, a Rhätische Bahn birodalmába...

Vonalbemutatás

A következőkben állomásról-állomásra, a műtárgyaknak is külön címszavakat szentelve be fogom mutatni az RhB vonalát Landquart és Thusis között. Ezen a vonalon (és a Prättigauban Schiersig) bonyolódik a kantonfőváros Chur elővárosi forgalma, tulajdonképpen ez az RhB S-Bahn vonala - de persze mindenfelé járnak itt RegioExpress gyorsvonatok és tehervonatok is. Sok helyre rányomja kézjegyét a normálnyomközű vasút is.

0,0 km Landquart vasútállomás

Tengerszint feletti magasság: 523 méter
Vágányok száma (SBB): 3 peronos, 4 tároló, félhosszban átkötéssel, 1 tároló csonka, 2 átrakó csonka, az egyik fölött bakdaruval, 1 csonkavágány a kocsivivőhöz (rollbock).
Vágányok száma (RhB): 3 peronos, 1 tehervonati megelőző, 3 tároló, 8 tároló csonka, 1 átrakócsonka, 1 mérlegelő 2 csonkavágánnyal, kocsivivőüzem felvevővágánya

Amikor már éppen elhelyezkedtél a normál nyomközű vonat ülésén, és már nyugtáztad, hogy az éjszakai sötétség elmúltával immár akármerre nézel, csak hegyeket látsz, akkor derült égből villámcsapásként a bal ldalon egyszercsak felsővezetéktartó oszlopok tűnnek fel, majd rövidesen egy vágány is, amint a hegyek közül egy hosszú, kacskaringós völgybe vezetnek. A vonat lassítani kezd, áthalad egy hídon, eközben az előbb látott vágány is átkel a folyón, és egyre közelebb ér, míg föl nem tűnik egy fehér állomásépület, csattogni kezdenek a forgóvázak a váltókon, és megérkezel Landquartba.

Teherkocsikat tolatnak Landquartban a Gm 3/3 231-essel

A vonat alaposan előrehúz, elmarad az RhB perontetője, és a tárolóvágányokon álló rengeteg vonat vonja magára a figyelmet. Szinte bármikor érkezik is az ember ide, rengeteg a használaton kívüli piros személykocsi, hiszen nagyon sokat csak bizonyos idényekben használnak. A legtöbb persze valamelyik, az RhB alap kocsisorozatába tartozik, tehát erősen hajaz a Schlieren-kocsikra, de állhatnak itt régi vezérlőkocsik, csak lecsapható ülésekkel szerelt kerékpár- és szánkószállító kocsik, középfeljárós kocsik, és a főműhelyi javításra várakozó kocsik is. Kis szerencsével a Matterhorn-Gotthardbahn kocsijai, vagy akár mozdonyai is előfordulhatnak itt.

Egy Allegra motorvonat Landquart állomáson a fűtőház előtt. Az állomás ezen részén mindig rendgeteg piros kocsi és mozdony várakozik, mögöttük néha látszik a forgalomból kivont régi tolatómozdonyok narancsszín sora is.
Fotó: Takács Bence

Az állomás hatalmas, még akkor is, ha a vágányok száma kevés. Hosszukat mi sem jellemzi jobban, minthogy az állomás déli végén található fűtőházba kocsival vittek ki minket - és ott még folytatódik a landquarti vágányhálózat az átrakópályaudvarral. A fűtőházról még külön lesz szó.

A Központi Forgalomirányító Központ (KÖFI)
Landquartban

Érdemes megemlíteni, hogy Landquart nevű település nem létezik, a hivatalos neve Igis - a vasútállomást és a közeli autópálya-lehajtót mégis a folyóról nevezték el, és ma már sokan így emlegetik a helyet.

Ha látszik valami érdekesség, akkor már érkezéskor érdemes lehet leszállni Landquartban tíz percre - a következő vonattal is elérhető akár az Albulabahn, akár a Surselvalinie. Mi inkább továbbaladtunk Churba, hiszen még vásárolni és kérdezősködni szerettünk volna.

0,0 km Landquart átrakópályaudvar

Tengerszint feletti magasság: 522 méter
Vágányok száma (SBB): 2 átrakócsonka bakdaruval, 1 átrakócsonka, 5 tárolócsonka, 1 rakodócsonka az RhB fűtőházában, 2 átrakóvágány, fonódott átrakóvágányok és 2, többszörösen összekötött, fonódott olajátfejtő vágány
Vágányok száma (RhB): 12 csonkavágány, mérlegvágány, 2 átrakócsonka bakdaruval, fonódott vágányok, fonódott olajátfejtő-telep

Tehervonat Landquart-Ried átrakó-állomáson

Itt történik az RhB-nagyvasút átrakás legnagyobb része, Churban tulajdonképpen már meg is szűnt ez, ezen kívül még Tiranóban fordul elő átrakandó áru, de sokszor már Campocolognóban, Svájcban kamionra kerülnek a Bernina-vonalon átkelt áruk.

Az átrakópályaudvar két vágányán az induló tehervonatok összeállítása is megtörténhet, ahonnan egyenesen kijárhatnak a vonalra Chur felé, vagy a tehervonati megelőzőn át (ami Chur felől az átmenő fővágány egyébként) Klosters felé is. A terület jórésze betonozott, konténerek, folyékony és ömlesztett áruk átrakására is van lehetőség, de persze közúton is érkezhetnek a kisvasútra kerülő termékek.

1,3 km Landquart Ried

Tengerszint feletti magasság: 522 méter
Vágányok száma: 1

Megállóhely közvetlenül az átrakópályaudvar mellett, félúton Igis történelmi magja és a landquarti állomás között.

2,3 km Igis

Tengerszint feletti magasság: 523 méter
Vágányok száma: 1

Igis RhB megálló

Az RhB vonala eltávolodik az egyenesen haladó fővonaltól, megkerüli a landquarti átrakót és az ipari parkot, majd Igis központja mellé kanyarodik. Az igisi állomás eredetileg kétvágányos volt egy csonkavágánnyal, de ma már csak egy kitérővágányok nélküli megállóhelyként üzemel.

3,6km Zizers Altlöser

Tengerszint feletti magasság: 531 méter
Vágányok száma: 2

A régi zizersi állomást Igishez hasonlóan megállóhellyé alakították, helyette párszáz méterrel odébb, a falun kívül épült egy hosszú forgalmi kitérő. Így a személyvonatokra való fölszállás biztonságosabb lett, a megelőzővágány pedig akár a leghosszabb gyors- vagy tehervonatnak is kellőképp hosszú.

Zizers Altlöser forgalmi kitérő már ismét az SBB-vonal mellett található.

4,0 km Zizers

Tengerszint feletti magasság: 531 méter
Vágányok száma: 1

Vasúti megállóhely a zizersi ipari park és a családi házas övezet között. Elég tekergőzős úton közelíthető meg a faluközpontból.

RhB tehervonat Ge 6/6^I-es villanymozdonnyal Zizers közelében

5,8 km Untervaz-Trimmis

Tengerszint feletti magasság: 537 méter
Vágányok száma (SBB): 5 tehervonati
Vágányok száma (RhB): 2 személyvonatfogadó, 2 tehervonatfogadó, 1 rakodóvágány, 4 fonódott vágány, fonódott iparvágány a Holcim cementgyárába

Az RhB régi és új hídja a nagyvasút fölött
Untervaz-Trimmisnél

Ahogy közeledünk Churhoz, elmaradnak a szőlőültetvények, a gyümölcsösök, helyüket egyre inkább gyáraknak adják át. Az RhB vonala eddig a nagyvasúttól balra haladt, most egy enyhe ívben fekvő, alsópályás, rácstartós hídon átkel a jobb oldalára. A híd előtt a normál nyomközű pályából szintén jobbra egy teherpályaudvar vágányai ágaznak ki, innen indulnak a Holcim cementvonatai. Ennek megfelelően a vágányok tömve vannak silókocsikkal.

Ugyanez a helyzet az 1000 mm-es vágányokon is: a Holcim a Rhätische Bahn egyik legnagyobb fuvaroztatója, vonattal viszik a cementet az Engadin építőanyag-telepeire, és a Landquart-Disentis tehervonatokban is a legtöbb kocsi az RhB jellegzetes, négytengelyes, fekvő hengerhez hasonló, vagy a kéttengelyes, álló hengeres cementszállító silókocsija. A sok cementre a Szent Gotthárd-bázisalagút építéséhez van szükség, amelynek középső állomásához egy keszonon keresztül juttatják le a betont, így kettő helyett négy ponton kezdhették az alagutak kifúrását, és hamarabb végeznek az 57 km-es alagutakkal.

RhB tolatócsoport a Valser ásványvízgyár
iparvágányán Untervazban a Gm 3/3 231-es,
Moyse dízelmozdonnyal

Untervazban található egy másik nagy szállító raktára, a Valser ásványvízé. Innen szállítják a palackozott vizet raklapszámra szerte Svájcba.

7,2 km Trimmis

Tengerszint feletti magasság: 541 méter
Vágányok száma: 2 átmenő fővágány, 2 rakodó csonka, 2 tároló csonka

A kétvágányúsítás előtt Trimmis állomáson is volt peron, ma azonban csak teherforgalomra van megnyitva.

8,5 km Trimmis (Verzweigung)

1,3 km-rel Trimmis után véget ér a kétvágányú szakasz egy szimmetrikus kitérővel.

11,0 km Haldenstein

Tengerszint feletti magasság: 562 méter
Vágányok száma: 1 személyvonatfogadó, 1 tehervonatfogadó, 1 rakodó csonka

Haldenstein RhB megálló,
a háttérben egy SNCF TGV POS szerelvénnyel

Haldenstein a Rajna bal partján álló falu, de a megállóhoz közel már Chur új építésű, sorházas negyede áll. Az állomáson Josias Gasser építőanyag-lerakata (TÜZÉP) a fő fuvaroztató.

Az állomást a churi tartalék 5558/5563 vonatszámban, délután 5 és 6 óra között szolgálja ki, de ez fakultatívként van jelölve, így valószínűleg csak sok áru esetén közlekedik, normál esetben pedig valamelyik rendes tehervonat tolat itt is.

12,6 km Chur Wiesental

Vágányok száma: 1

Hiába bezzegország Svájc, mégis 2007. december 8.-ig kellett várni, hogy a Chur külvárosán végighaladó RhB vágány mellé egy megállóhelyet tegyenek. Addig úgy voltak vele, hogy elég az, ha a paraszt besétál vagy bebuszozik a főpályaudvarra, és ott vonatra száll. Elvégre nincs is az olyan messze.

Egy RhB Ge 4/4^II és egy SBB Re 4/4^II egymás mellett Chur Wiesental megállóhelynél

Ma mind az S1-es Rhäzüns - Schiers S-Bahn, mind a Disentis/Mustér - Scuol-Tarasp RegioExpress vonatok megállnak itt, együtt félórás ütemet biztosítva.

13,7 km Chur

Tengerszint feletti magasság: 584 méter
Vágányok száma (SBB): 4 átmenő személyvonatfogadó, 1 mozdonykörüljáró, 1 személyvonatfogadó csonka a motorvonatoknak, 1 fonódott rakodó, 9 átmenővágány az üzemi pályaudvaron, 1 vágány a kocsivivő üzemhez, 8 tároló csonka, 3 fűtőházi, 1 fordítókorongos, 5 rakodó csonka
Vágányok száma (RhB): 5 személyvonatfogadó, 3 fűtőházi, 2 tároló; az üzemi pályaudvaron: 4 tároló, 8 tároló csonka, 3 rakodó csonka; az Arosabahnnak: 2 tároló csonka, 2 személyvonatfogadó az állomás előtti téren

Chur [kúr] Graubünden kanton fővárosa és legnagyobb települése. Ipari központ, de ez Svájc esetében nem azt jelenti, hogy csak itt vannak gyárak a tartományban; a legnagyobb gyárak és a nehézipar azonban itt koncentrálódik. Landquart felől érkezve azonban inkább a családiházas lakóövezetek tűnnek föl először, majd a wiesentali megálló után nem sokkal már a főpályaudvaron is vagyunk.

Rögtön a bejárati jelzőnél föltűnik bal oldalt két, töltésen álló RhB tárolóvágány, utánuk következik az RhB és az Arosabahn összekötővágányának kiágazása. Erre észak felől lehet ráhaladni, szintben keresztezi a kétvágányú SBB-fővonalat, majd eltűnik az állomásépület mögött. A két tárolóvágányon az arosai vonatok erősítésére szánt kocsikat tartják. A teherkocsikat általában a tartalék kihúzza Haldenstein felé, majd az összekötővágányon keresztül rátolja az arosai vonatok végére. Az egyszerűség kedvéért Chur állomáson az RhB-nak dízel tartalékja van (egy Gm 3/3-as), ennek segít be alkalmanként a landquarti villany tartalék, így Ge 3/3-ast is fotózhatunk a peronok mellett.

Az RhB Ge 3/3 214-es és a Gm 3/3 233-as tolatómozdonyok az új churi fûtõháznál
Fotó: Lászlófi Károly

A régi, kisvárosias felvételi épület még áll, de alaposan megtoldották: Landquart felé egy üveg+beton szárnyat kapott (méretarányát tekintve a régi állomás a pillangó teste és az új rész a szárnya), a Reichenau-felőli oldalon pedig a vágányok fölé épített buszpályaudvar csökkenti a régi állomás súlyát.

A buszpályaudvar csaknem akkora, mint a pStadionok állomás, de nem sötét és szénmonoxid-atmoszférás, hanem üvegtetejének köszönhetően világos, a Rajna-völgyében fújó szelek pedig alpesi tisztaságú levegőt hoznak létre a tető alatt. Azt mondanom sem kell, hogy a buszok óramű pontossággal a pók előtt érkeznek, és a zürichi, disentisi, St. Moritz-i vonatok érkezése után pedig hasonló precizitással indulnak el az összes irányba.

Minden peron fölött perontető van, az aluljáró tágas, remek pékség, információs iroda, bolt és újságos van itt. Az épületben váróterem, pénztárak, csomagmegőrző, poggyászfeladóhely és még sok minden egyéb áll az utazóközönség rendelkezésére. Egyetlen példát tudok mondani Magyarországról, ami szolgáltatási minőségében fölveszi a versenyt a svájci kisvárosi állomással, ez pedig Miskolc-Tiszai pályaudvar remek ételekkel, süteményekkel és italokkal fölszerelt, az éjszakai hazajárós vonatokig nyitvatartó büféje.

Az egyik szigetperon egyszerre szolgálja a normál nyomközű és a keskeny nyomközű vonatokat - ott aluljárózás nélkül lehet átszállni az IC vagy IR vonatokról általában Sankt Moritz felé. Nyílvánvalóan ezt a peront használja a Glacier-Express és a Bernina-Express is az induláshoz.

Az SBB Re 420 (Re 4/4^II) 11113 egy zürichi InterRegio vonattal Chur állomáson
Fotó: Takács Bence

Az állomás normál nyomközű vonatforgalma igen változatos. Néhány ICN vonat is érkezik Churba, így az SBB billenőszekrényes motorvonatait is lehet fényképezni. Napközben jó eséllyel állni fog egy az üzemi pályaudvaron, az induló RhB vonat ablakából szépen meglőhető. Az átlagos IC és IR vonatok a szokásos fölhozatal szerintiek: emeletes IC-k Re 460-assal, földszintes vonatok EW IV kocsikkal és régi, Re 420 sorozatú villanymozdonyokkal. A Ziegelbrückébe közlekedő helyi személyvonat hagyományos RBDe 560 motorvonattal jár. Ez többnyire a csonkavágányra érkezik, de előfordul másik peronnál is. A hagyományos kivitel még a Schlieren-szerű kocsikkal (EW I vagy EW II) jár, felújított, a FLIRT betétkocsikra hajazó (de Bombardier-gyártmányú), kettősfeljáróajtós, alacsonypadlós kocsis kivitelt Chur felé még nem láttam.

Az SBB Ee 922 018-7 pályaszámú kis Stadler tolatómozdony Chur állomáson
Fotó: Takács Bence

Az SBB személypályaudvari tartaléka az aranyos ki kéttengelyes Stadler villanymozdony, az Ee 922-es. A pöttöm gép 120 kN vonóerőt tud kifejteni, megeszi a 25 kV 50 Hz és a 15 kV 16,7 Hz váltófeszültséget is, és (valószínűleg gépmenetben) akár 100 km/h sebességgel is szaladhat.

Az állomás előtti térről indulnak a - ma már az RhB-val egy céget alkotó - Chur-Arosa-Bahn vonatai. Régen ténylegesen úgy nézett ki az állomás, mint a BNV-főbejáratnál levő villamosmegálló, ma már inkább hasonlít nagyvárosi peronra, hiszen magas perontetőt kapott a két vágány, ráadásul a tér felőli vágány szigetperonjának másik oldalán a városi buszok megállója van, természetesen azok utasai is az esőtől védve várakozhatnak (ha éppen kell nekik). Az arosai vonatok a peron elhagyása után befordulnak az Engadinstrasséra, és így haladnak városi villamosvasútként egészen a város széléig, hosszan a Plessur magaspartját használva. Az utcákban természetesen járnak autók és gyalogosok, sőt, az űrszelvényben vezet kerékpársáv is, de jó előre beindulnak a jelzések, amikor vonat közlekedik (ez egyébként irányonként 60 percenként következik be).

Az ABe 8/12 3504 "Dario Cologna" az Arosabahn churi állomásán
Fotó: Takács Bence

Régen még vadabb volt az utcakép, amikor még csak egy vágány volt az aszfaltba süllyesztve - ma már legalább azon az oldalon jön a vonat, amelyik oldalon az autók közlekednek, így a frontális ütközés esélye csekély.

Az üzemi pályaudvaron jónéhány RhB tárolóvágány is van, itt is főleg személykocsikat lehet látni. Ide csatlakozik jónéhány, a Rajna felé levő telephely fonódott iparvágánya is, munkát adva a churi tartaléknak.

Churba megérkezve mi vettünk egy kis péksütit - nem sokat, mivel akkor még komolyan reménykedtem abban, hogy valami kisboltban száz forint környékén is kaphatok egy zsömlét a szoksásos 300-400 forinttal szemben -, nyomtattunk fordát, fotózkodtunk egy kicsit, majd egy Disentis/Mustér állomásra közlekedő RegioExpress vonattal elindultunk Reichenau-Taminsba. Ez volt az első RhB vonat, amire fölültünk.

15,2 km Chur West

Tengerszint feletti magasság: 578 méter
Vágányok száma: 2

Chur és Landquart között - részben a párhuzamos nagyvasút miatt is - az RhB forgalma valamivel kisebb, mint Churból Reichenau-Tamins felé. Előbbi irányba két vonattípus indul: a Disentis-Scuol RegioExpressek óránként, és szintén óránként, de fél órával eltolva S-Bahn vonatok a Prättigauban található Schiersbe. Ezek az S-Bahnok azonban Churban nem állnak meg, hanem továbbmennek a thusisi vonalon található Rhäzünsbe.

Churból indul a másik S-Bahn járat, amelyik Thusisig közlekedik. Talán logikusabbnak tűnik egy olyan S-Bahn, ami a két távolabbi pont, Thusis és Schiers között közlekedik, a párja pedig Rhäzüns és Chur között betétjáratként, azonban ezzel több gond is lenne. Egyrészt több jármű kellene hozzá, ami az ITF-hívőknél szóba sem jöhet. Másrészt valamivel bizonytalanabb lenne a hossza miatt. A legfontosabbak azonban a menetrendi okok: Churból mindössze két perc eltéréssel indul Disentisbe és az Albula-vonalra is a RegioExpress vonat. Az albuláshoz Thusisban csatlakozik az S-Bahn, az RE Thusis előtt csak Reichenau-Taminsban áll meg. Igen ám, de a disentisi gyorshoz képest fél órával eltolva kell közlekednie Chur és Schiers között az S-Bahnnak - ez a két feltétel egyszerre viszont nem teljesülhet, és természetesen az sem járható, hogy a disentisi vonatok induljanak máskor, hiszen akkor az Albulabahn, a fővonal és Davos felé is elvesznének a csatlakozások - nem beszélve az Inn völgyéről, ahol szintén precízen kiszámolt csatlakozások vannak az Albulabahn és az Engadinerbahn vonatai között Samedanban [zaméd(á)n] valamint a Disentis - Scuol (a Vereinatunnelen közlekedő) vonatok között Sagliainsban [száliájnsz].

A kezek tehát meg vannak kötve, Thusis és Schiers között egy S-Bahn vonal nem lehet.

Mire ezt végigolvasod, a gyorsvonat már át is haladt Chur West S-Bahn megállóhelyen. Nem olyan flancos, mint a berlini megállók, de 2000-ben, mikor megnyílt, biztos nagyon örültek neki az ingázók. A megálló ugyanis Chur ipari negyedében fekszik, sorra rohannak el a gyorsvonat mellett a gyárcsarnokok, raktárak, a pályát mindkét oldalt ipari kerítés határolja.

Rögtön a peron előtt van is egy nyíltvonali iparvágány-kiágazás, vessünk tehát egy pillantást a sínekre! Ez most viszonylag nehéz feladat, mivel az RhB hosszabb kétvágányú szakaszain természetesen baljárat van, és pont a Churból Reichenau-Tamins felé vezető vágány az izgalmas. Ha a mozdony elé nézünk, vagy hátrapillantunk a hátsó ajtón, akkor láthatjuk, hogy fonódott vágányon haladunk. Az RhB 1000 mm nyomközű vonatai mellett a Churtól dél-nyugatra fekvő ipari üzemekbe normál nyomközű kocsik is érkezhetnek 1962. óta. A Churba tartó vágány csak 1000 mm-es, így a nagyvasúti vonatoknak menetiránnyal szemben kell visszatérniük az SBB hálózatára.

A Chur West előtti iparvágány a menetirány szerint jobbra ágazik ki. Először a fonódott vágányból egy normál nyomközű sínpár áttér a keskeny vágányba, ott összefonódnak, majd egy fonódott kitérővel kiágazik a rakodóvágány a Joos Stahl csarnokába. Tehát az RhB a jobb oldali, az SBB a bal oldali vágányon keresztül tudja elérni.

17,7 km Felsberg

Tengerszint feletti magasság: 569 méter
Vágányok száma: 1 1000 mm-es személyvonati, 1 fonódott (1000 mm+1435 mm) személyvonati (átmenő fővágányok), 1 1000 mm-es rakodó, 1 fonódott tehervonati megelőző, fonódott kihúzóvágány, iparvágányok

Churban az állomás kicsit magasan van a Rajnához képest, Felsberg felé viszont visszatérünk a Rajna partjára, ezért az esés a hosszelvényben. A vasút és a Rajna között tulajdonképpen csak az autópálya húzódik, a Rajna túlpartján pedig a Calanda-masszívum csaknem függőleges sziklafalai szolgáltatnak hátteret.

Churt elhagyva dél felől egy fasor határolja a vasutat, majd Felsberg előtt kiérünk egy mezőre. A vasúttól jellegzetes fa kerítés választja el. Nagyjából száz méter távol még vízszintes, ott még a völgy feltöltött részén terül el, utána viszont először könnyedén emelkedni kezd, majd az 1100 méter magas Schönbergben kulminál a terep.

Felsberg állomását a kicsit megemelt, fonódott kihúzóvágány jelzi, majd jobbról elsuhan mellettünk a raktárral egybeépült, fa felvételi épület is. A falu a Rajna túlpartján van, rövid híd vezet odáig. Csak az S-Bahn vonatok állnak meg itt, illetve reggel és késő este az S-Bahnokat is kiváltó távolsági személyvonatok is. A heinekenes sörösládák által takart iparvágányokon eddig csak RhB teherkocsikat láttam, de a Glacier-express útvonalát a vezetőállásból bemutató filmen normál nyomközű teherkocsik is látszanak az állomáson. Igaz, az a film több, mint tíz éves.

20,2 km Domat/Ems

Tengerszint feletti magasság: 581 méter
Vágányok száma: 2

Hosszú, 90 km/h-s, csaknem nyílegyenes száguldás után érkezünk meg a következő településre, Domatba (rétorománul: Ems). Domat/Ems az első kétnevű szolgálati hely, amivel a Sargans felől érkező vasútbarát talélkozhat, de nem az utolsó. Régen állomás volt rakodóvágánnyal, ám azt fölszedték, és ma sima, kétvágányú megállóhelyként üzemel. A peron elején sorompós útátjáró, a másik végén pedig pályaelágazás található: egy 1000 mm-es hózentróger (kettős átkötés) után fonódott vágány ágazik ki balra, és innentől az RhB kétvágányú pályája tisztán 1000 mm-esként megy tovább.

Régen a kiágazott, fonódott vágány kisvasúti vágánya egy rövid rakodó csonkában végződött, és csak a normál nyomközű vágány haladt tovább az emsi ipartelep felé, ma azonban már egy külön, fonódott, villamosított iparvágány vezet oda.

22,2 km Ems Werk

Tengerszint feletti magasság: 597 méter
Vágányok száma: 2

Régen az iparvágány nem volt villamosítva, ma azonban igen, és így tulajdonképpen Domat/Ems és Ems Werk között háromvágányú a pálya. Igaz, az RhB nem tudná a vonatait az iparvágányra terelni, mivel Ems Werk egyszerű megállóhely, nincs vágánykapcsolat az ipartelep felé, hiába csak öt méterre található tőle az első iparvágány.

Domat/Emsnél rövid ideig az RhB egy zajvédő fal mögé bújik, de érdekes módon az iparvágány a fal házak felőli oldalán vezet. Így, hogy a forgalmi vágányokhoz közelebb fekszik, valószínűleg a menetrend szerinti vonatok zajcsillapítása hatékonyabb. A mezőn viszont újra egymás mellé ér a három vágány, majd föltűnik a háttérben az Ems Chemie a teljes látképet elfoglaló üzeme. Nem egy Borsodchem, de azért elég durva méretű hiba a hegyek lábánál. Svájcban is vannak persze nagyüzemek, de igaziból a szemlélet az, hogy minél több településen legyen 1-2 gyár, a logisztikai központok is eloszlanak és kevésbé terhelik az utakat, és mivel hegyeik vannak bőven, nem rettennek meg attól sem, hogy néhány helyen kőbányát, cementgyárat, ilyesmiket építsenek.

Az SBB-CFF-FFS Re 420 11241 pályaszámú mozdonya és testvére által vontatott tehervonat az RhB fonódott iparvágányán Domat/Ems és Ems Werk között
Fotó: mostlybytrain engedélyével

Az iparvágányon van egy kis rendező vágánycsoport kihúzóvágánnyal, majd szerteágazik az egész, hogy behálózza a vegyi üzemet. Van ipari gépük, de kijár ide az SBB Am 843-as Vossloh tolatógépe és persze az RhB gépei is. A fővonal (itt az RhB Chur-Thusis-St. Moritz Albulabahnja) alatt egy új, beton aluljáró vezeti át a fonódott vágányt a Rajna partján álló modern fatelepre. Ide nagyvonattal és kisvonattal is hozták a fát a kétezres évek elején, ám a vállalkozás (a jelentős, természetesen a kanton által finanszírozott infrastruktúra-fejlesztéseket feleslegessé téve) csődbe ment, így ma már Re 420-as SBB villanymozdonyt Ems Werknél fotózni nem lehet.

SBB Am 843 076-1 tolat a Stallinger fatelepen Ems Werk közelében

23,6 km Reichenau-Tamins

Tengerszint feletti magasság: 604 méter
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó (a szigetperon körül), két oldalt 1-1 tehervonati megelőző, 1 raktári, kőrakodó iparvágányok, PFT tárolóvágányok

A gyárakat elhagyva a Rajna völgye hirtelen szűkülni kezd, az RhB kisvonata pedig, nem feltűnően bár, de gyűjti a magasságot. Egyszer csak a jobb oldalon elfogynak a fák, és előbukkan a vonat alatt vagy tíz méterrel kavargó Rajna. Az autópálya is egysávosra szűkül, a vágányokat meredek támfal tartja a helyükön. Folyásirányban fölfelé pillantva vas rácsos híd vezet át Reichenau faluból a vasútállomásra.

Reichenau-Tamins állomás
Fotó: Lászlófi Károly

Az eddigi állomások - hasonlóan a hegyeshalmi vonaléihoz - féltökűek voltak, nem lehetett mindkét irányból bármelyik vágányra bejárni. Reichenau-Tamins állomását viszont a sziklafalhoz kellett szorítani, így vágányoknak alig maradt hely, mégis elágazóállomásként kell funkcionálnia, ahol S-Bahnoknak, tehervonatoknak kell félreállniuk, miközben néha még gyorsvonati keresztezés is előfordul. Hogy a mindkét irányú átkötést megcsinálhassák, itt építették be az RhB hálózatának első pár ívesített kitérőjét.

A felvételi épület roppant hangulatos. Nem az eredeti darab, inkább modern fa építmény, elég nagy is, de az aluljáró lépcsőjét fedő tetővel és a kis darabáru-raktárral nagyon jól eltalált vasúti épület (valami ilyesmit kellett volna alkotni Őriszentpéterre). Hajdan KÖFE-központ is volt, ma már azonban a tartalék néha vonattal fölbukkanó személyzetén kívül más vasutast ne keressünk itt: a hálózat a hágóktól északra fekvő részét Landquartból irányítják, csak néhány nagyobb állomáson van saját forgalmi szolgálat (Chur, Ilanz, Disentis/Mustér, Davos Platz, Thusis, és kb. ennyi is).

Reichenau-Tamins állomáson gyakori látvány a kenuval vonatra szálló vadvizi evezős. Van itt is kölcsönző, de van, aki Versam-Safien állomáson bérelte ladikját, neki oda is kell visszavinnie. A poggyászkocsiban ez persze semmi nehézséget nem okoz.
Fotó: Lászlófi Károly

Az állomáson dozátoros kocsikba szoktak követ rakodni, de néha silókocsik is előfordulnak. A PFT többnyire a saját, citromsárga, Gmf 4/4-esével érkezik.

24,0 km Hinterrheinbrücke

Egyvágányú, fölsőpályás, vas rácstartós híd három nyílással
Hossz: 151 m

A Chur-Thusis vonalszakasz egyetlen jelentős műtárgya, azonban egy nagyon szép, régi vashíd, hatalmas forgalommal. Minden, ami Churból Disentisbe vagy az Albula-vonalra indul, az áthalad ezen, így óránként két pár RegioExpress, két pár S-Bahn, a disentisi Glacier-expressek és jópár tehervonat is fotózható rajta.

A Hátsó-Rajna hídja Reichenau-Tamins állomás mellett. A hídon egy Albulabahn gyorsvonat halad át útban Chur felé.
Fotó: Takács Bence

Ma is megfigyelhetőek a széles hídfák, ennek oka, hogy régen 1000 mm+1000 mm-es fonódott vágány vezetett át rajta, ugyanis a disentisi és thusisi vonal elágazóváltóját az állomás felőli partra tették, és csak a második világháború után helyezték át a híd túlpartjára, amikor már elektromos váltót tudtak ott alkalmazni.

A híd már a rómaiak által Hátsó-Rajnának nevezett folyó fölött vezet át, de nem kell messzire kinézni a vonat ablakából, hogy lássuk az Elő-Rajna és a Hátsó-Rajna összefolyását. Érdekes módon itt nem Y-t formáz a két folyóág, hanem egymással szemben, egy T betű kalapjának két oldalaként találkoznak, majd a T szárában egyesülve folynak le Chur felé. Ennek ellenére nem igazán kavarog és örvénylik a víz a torkolatnál, inkább békés.

Reichenautól hívják tehát Rajnának a folyót, de a Bodensee-ig tartó szakaszt gyakran Alpenrhine névvel is illetik. A földrajz fakultációsoknak információként még annyit, hogy a két ág közül a Hátsó-Rajna vízhozama a nagyobb (56 és 59 m³/s), viszont az Elő-Rajna a hosszabb (64 km és 76 km).

24,2 km Abzweigung Reichenau Farsch

Biztosított pályaelágazás Trin (- Disentis/Mustér) és Bonaduz (- Thusis - St. Moritz) felé

Az RhB Ge 6/6^II 702 az 5151 számú Landqaurt-Pontresina tehervonattal a reichenaui Hátsó-Rajna híd után, ahol az Albula és a Surselva vonalak szétválnak. További képek a fotóstól a Drehscheibe fórumában.

Ma már csak egy sima váltó van itt, a fonódott vágányra már nincs szükség. Védőváltó sincs, az RhB-nál bíznak a vonatbefolyásolásban és a mozdonyvezetőkben. A magas töltésen az Albula-vonal az egyenes irány, amelyik ezután tovább emelkedik, a válót után viszont rögtön ereszkedni kezd a Surselvalinie vágánya. Így, ha két vonatot szeretnénk megörökíteni a kitérőnél, akkor a töltés északi oldalára kell helyezkednünk, és nem kevés szerencse is kell, hiszen az Oberlanderliniéről érkező vonat után hat perccel érkezik az Albulabahnról a személy- vagy a RegioExpress vonat, és nem jellemző a késés. Ami így kicsi esélyt jelenthet, az valamelyik tehervonat elcsúszása, de igaziból ilyen képeket a helyiek tudnak fotózni.

A Hinterrhein feletti híd a háttérben Reichenau Farsch pályaelágazással
Fotó: Lászlófi Károly

Viszont a magas töltés déli oldalán egy tágas mező van, itt sokan fotózzák az S-Bahn szerelvényeket, amelyek kényelmesen elférnek a látható szakaszon. Itt ágazik el az Oberländerlinie Disentis/Mustér felé, aminek a folytatása a Matterhorn-Gotthardbahn Andermatt-Disentis szakasza.

27,4 km Bonaduz

Tengerszint fölötti magasság: 659 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, egy rakodó és egy csonkavágány

Három kilométeren 50 métert emelkedik Thusis felé a vasút, de légvonalban ennél jóval kisebb a távolság Reichenau és Bonaduz között. A pályát tehát el kell nyújtani, úgynevezett vonalkifejtés kell, mielőtt a Hátsó-Rajna völgyébe fordulhatna a sín, és oldalvölgynek kiválóan megfelel az Elő-Rajna völgye. Itt emelkedik egy hosszú rámpán a Rajna-szurdokban a thusisi vonal, a fák között még nyáron is gyakran lelátni a Ruinaultában Ilanz felé kanyargó vonalra.

A magasságnövelésre azért van szükség, mert a két Rajna összefolyása a határa a flimsi földcsuszamlás által idehordott hatalmas törmelékhalomnak, és a települések ennek a fennsíknak a tetején fejlődtek. A törmelékhalom déli vége valamivel stabilabb, így itt lehetséges volt a talaj megkötése és a gazdálkodás.

A Ge 6/6^II 702 és egy Ge 4/4^I-es együtt továbbítanak egy hosszú tehervonatot. Egy siklás miatt a Zernezből és Pontresinából Landquartba közlekedő vonatokat Samedanban összevonták és együtt, az Albulabahnon küldték le őket.

Rögtön a rámpa elején a vasút egy bevágásba tér, és átvág Campagna pár házból álló tanyáján. Itt egy felüljáró is van a vágány fölött. Ezután hosszan kígyózik a sínpár az Elő-Rajna fölött, majd egy éles, hirtelen balos ívben 180 fokot, majd rögtön jobbra 90 fokot fordulva Bonaduz felé veszi az irányt. Elhaladunk egy gyönyörű várkastély mellett, jelezve, hogy megérkeztünk a svájci Várvidékre. Itt majdnem pontosan észak-déli a vasút tengelye, remekül fotózható a kukoricaföldekkel és a háttérben álló, nem ritkán még nyár elején is havas hegyekkel.

Bonaduzban a szokásos fa felvételi épület áll, nyoma sincs már a régen, a gőzösidőkben a nehéz vonatok végére Reichenau-Tamins és Bonaduz között a vonat végére kapcsolt tolómozdony megfordítására használt fordítókorongnak.

• Az állomás épületében működik az RhB gőzmozdonybarátainak egyesülete

28,7 km Rhäzüns

Tengerszint fölötti magasság: 654 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 1 peronba épített rakodóvágány, 2 csonkavágány

A Ge 6/6^II 704 egy Landquartból
Pontresinába tartó tehervonattal Bonaduznál

Rövid mezőn vágtatás után megérkezünk Rhäzünsbe is. Itt van az S1-es végállomása, de a RegioExpress vonatból nem fogjuk látni, mivel az órás ütemben teljesen máskor kell itt pihennie a kacsaszerű, bumfordi Be 4/4-es motorvonatnak. Nem is tűnik föl, hogy S-Bahn végállomás: nem olyan, mint Monor, nagy, aluljárós szigetperonokkal, felvágós, csonkavágányos S-Bahn peronnal, csak egy sima kisállomás, aminek megelőzővágányán néha megáll egy motorvonat, a vezetője átsétál a másik végére, majd a szabad jelzésre el is indul visszafelé.

32,8 km Rothenbrunnen

Tengerszint fölötti magasság: 622 m
Vágányok száma: 1 személyvonatfogadó, 1 rakodóvágány, 1 csonkavágány, iparvágány az alállomáshoz, közútba fektetett iparvágány az hulladékkezelőhöz és a kőbányához

Rhäzüns után véget ér a földcsuszamlás törmelékhalma, a Hinterrhein pedig egy szurdokba szorul. A szikalfalhoz tapadva, támfalon, bélésfal által védve kanyarog az RhB vágánya, fölötte hasonlóan sok műtárggyal a közút. A völgy alját teljesen kitölti a Hátsó-Rajna ártere, amit Isla Bellának hívnak, és vízállástól függően hol kavicsszigetek között meanderezik a folyó, hol vadul zubog, kitöltve a teljes szélességet. Az úton kisétálva, vagy kocsival érkezve lehet is a vonatot a mélységben hullámzó folyóval fotózni.

Az egyetlen szögletes lámpás vezérlőkocsis Be 4/4-es motorvonat Rothenbrunnen állomáson
Fotó: Lászlófi Károly

Annak ellenére, hogy a kitérővágány raktári rakodóhoz kapcsolódik, gátlástalanul bonyolítanak Rothenbrunnenben is vonattalálkozásokat. A közös kijárati jelző természetesen ilyenkor is csak a megfelelő állású váltóknál ad továbbhaladást engedélyező jelzést.

Az alállomás iparvágányára az érdekességeket keresőknek érdemes benézniük, mivel a trafókat egyrészt normál nyomközű vágányokon mozgathatják, másrészt olyan többnyomtávú kiskocsikat használnak, amelyek derékszögben többnyomtávúak, vagyis előre-hátra és jobbra-balra is tolhatóak, méghozzá eltérő nyomávú vágányokon is.

36,6 km Rodels-Realta

Tengerszint fölötti magasság: 640 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 1 rakodóvágány, ipari csonka egy raktárcsarnoknál

Rothenbrunnen után véget ér a szurdok és a vasút egy gáton folytatódik. Eredetileg a hegyoldalba tervezték építeni, de Giovanni Gilli kantonfőmérnök átalakította a nyomvonalat, és a Hinterrhein szabályozása mellett döntött. Így ezen a szakaszon a vasút az árvédelmi töltésen halad, mögötte viszont értékes legelőket és telkeket lehetett kialakítani a sík földön.

A Glacier-expresszt is magával viszi ez a Chur-St. Moritz RegioExpress, amit Rothenbrunnen és Rodels-Realta között fotózott Lászlófi Károly

Rothenbrunnennél kezdődik az igazi várvidék: mivel a Hátsó-Rajna völgye vezet föl Graubünden legtöbb hágójára, így stratégiai jelentősége óriási volt. Erre haladt el, aki a Scalettapasson Zernezbe, az Albulapasson Zuozba, a Julierpasson Silvaplanába, a Splügenpasson Chiavennába, vagy a San Bernardinopasson Bellinzonába tartott. A helvéteknek mindig is komoly feladatot jelentett az önvédelem, ezért a völgyet végig építették őrtornyokkal, kisebb-nagyobb erődökkel, amik közül sok ma is a hegyoldalban magasodik, túlélve a középkor óta eltelt évszázadokat.

Be 4/4-es S-Bahn motorvonat a Schloss Ortensteinnél
Fotó: Takács Bence

Az egyik ilyen nagyobb erőd a Rothenbrunnen és Rodels között a Hátsó-Rajna jobb partján magasodó Schloss Ortenstein, amelyik gyönyörűen fényképezhető a Chur-Thusis vonatokkal. Található megfelelő nézőpont a rövid Be 4/4-esekhez és az óriáskígyóhoz fogható hosszúságú Glacier-expresshez is.

Rodels-Realta állomáson is találhatóak érdekességek: általában itt tárolnak pár darabot az RhB nyitott kilátókocsijai közül, bezárva az iparvágányra.

38,5 km Cazis

Tengerszint fölötti magasság: 658 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó és 2 csonkavágány

Az RhB ABe 8/12 3502 Friderich Hennings
Stadler Allegra motorvonata egy különleges szerelvénnyel,
próbameneten Cazisnál

Rodels-Realta után egy erdőben vezet az RhB pályája, de Cazisban érdemes lehet leszállnia a fotósnak. Ez egy viszonylag nagy falu, az állomása a déli végén áll (igaziból elbírna egy új S-Bahn megállót az északi felvég). A faluban hangulatos fakerítések szegélyezik a vasutat, sok a virágos-zöldséges kiskert, van pár rövid bevágás is, és a sínek mellett áll egy kisebb dombon pedig a Szent Péter és Pál dominikánus kolostor áll hátteret a fényképésznek.

A cazisi állomás után már véget is ér a falu, legelők között, egy töltés tetején haladunk tovább Thusis felé. Szemből pedig egyre nagyobb hegyek bukkannak föl.

41,3 km Thusis

Tengerszint fölötti magasság: 697 m
Vágányok száma: 3 személyvonatfogadó, 2 tehervonatfogadó, 10 csonkavágány

A 19. században még csak hétszáz lelkes kis falu, első említése is csak 1156-ból származik, de már akkor a hágók felé tartó kereskedők fontos megállójaként ismert. Ma már viszonylag komoly ipara is van, ami persze azt is jelenti, hogy nem csak az Albula-hágó tranzit tehervonatai járnak erre, hanem külön kiszolgálóvonata is van Landquartból. Kis szerencsével akár egy-két nagyvasúti kocsit, például kéttengelyes tartálykocsikat is kifoghat a fotós néhány rollwagen fedélzetén.

A thusisi RhB vasútállomás
madártávlati képe

Az állomás előtt még nyílt vonali iparvágány-kiágazás is van, az állomáson pedig bakdaru segíti a rakodást.

Általában áll itt néhány autószállító teherkocsi is - nem az a fedett fajta, amelyiket a Vereinatunnelben használnak, de ugyanolyan süllyesztett rakfelületű kocsi. Télen ugyanis, amikor az Albula-hágót elzárja a hó, Thusisból a gyorsvonatok végére akasztott néhány autószállító kocsin át lehet jutni nagyobb kerülő nélkül Samedanba. A berakodás után az állomási tartalék intézkedik, hogy a kocsik gyorsan a RegioExpress végére kerülhessenek.

1993. június 5-én adták át az új felvételi épületet és a fedett szigetperont. Az új állomás akár a mátészalkai másolata is lehetne, és szerintem nem valami szép. Ekkoriban a vasúti építészet a funkcionalitásra helyezte a hangsúlyt, ami általában szellőztethetetlen, trópusi klímájú épületeket eredményezett. Úgy próbálták földobni őket, hogy véletlenszerűen teleszórták őket művészeti alkotásokkal - így került egy csomó bronzzszobor Thusisba, ezek közül a peronon várakozó utast formázó a leghíresebb, de van még jópár belőlük az állomás különböző pontjain.

Az első vágány az S-Bahn végállomása. Mivel Thusis és Chur között a St. Moritz-i vonatok zónázóként közlekednek, itt mindig áll egy Be 4/4-es, ami a közbülső állomásokról vagy oda utazóknak ad csatlakozást. A szigetperon két oldalát használják a RegioExpress vonatok, amik, hála a Thusis után megépült rövid, kétvágányos szakasznak, repülőkereszttel találkoznak.

Az első vonalszakasz, a Landquart - Chur - Reichenau-Tamins - Thusis Stammstrecke bemutatása itt véget ér. Thusis után az RhB sínjei elhagyják a Hátsó-Rajna völgyét, és megkezdődik az intenzív hegyi vasúti szakasza az Albulabahnnak. De az majd csak egy későbbi történet része lesz.

Mi Karikával az első nap Reichenau-Taminsból a Surselvalinie felé utaztunk tovább, Ilanzban és Disentisben fényképeztünk. Az S-Bahn vonalszakaszára az utolsó nap délutánján tértünk vissza, azután, hogy a Wiesen-Viaduktnál és a Landwasser-Viaduktnál fényképeztünk. Akkor készültek a Schloss Ortenstein környéki fotóink, utána pedig a landquarti fűtőházat tekintettük meg. Annak kincseiből következzen most egy rövid ízelítő!

A landquarti fűtőház

Landquart az RhB üzemi központja, és természetesen ez sem egy paphegynyi méretű mozdonyszínt, vagy az almamelléki egyállásos mozdonygarázst jelenti. Az RhB rengeteg vonatot közlekedtet a 400 kilométeres hálózatán, ezek kiszolgálásához sok, és nem kevés típusba tartozó vontatójárműre van szükség. És bár a távolságok kicsik - az Inn völgye vasúti központjába, Samedanba, az útvonaltól függően 2-3 óra alatt oda lehet érni Landquartból - nem elég egyetlen fűtőház a vonalhálózathoz.

Samedanban [zaméd(á)n] található egy másik fontos fűtőház, itt azok a gépek éjszakáznak, amik St. Moritzból, Pontresinából induló vonatokat visznek majd reggel. A gépek nincsenek fűtőházhoz állomásítva, mindig az alszik egy adott helyen, amelyik a fordájával odakeveredik. Általában az összes, azonos típusba tartozó gép egy vagy két fordát jár, amik így igen sok naposak. Az ingavonatok a szerelvényükkel együtt vannak fordába osztva és ritkán keverednek át az ingás gépek a mezei mozdonyos vonatok közé. Samedanban is komoly karbantartó műhely működik, a főműhelyi szintű dolgokon kívül szinte bármit megcsinálnak.

Az RhB 108 és 107 pályaszámú gőzmozdonyai Landquartban
Fotó: Takács Bence

Vannak még kisebb mozdonyszínek a fővonalakon, Disentisben, Davosban, Bergünben, Churban, de itt csak tárolják a gépeket, ide járnak egyes tartalékok is a pihenőidejükben. A Berninabahn motorkocsijai Poschiavóban [poszkiávó] és Pontresinában [pontrezína] alszanak, utóbbi helyen Allegrák és egy Gem 4/4-es aggregátoros mozdony, előbbi helyen a TW^III-as motorkocsik, a nosztalgiajárművek, és esetleg 1-2 ABe 8/12-es Allegra.

A Ge 4/4^I 602 és 603, a Ge 6/6^II 701, a Ge 4/4^II 623 és a Ge 6/6^II 707 Landquartban
Fotó: Lászlófi Károly

Landquartban az RhB karbantartóközpontja hatalmas területet foglal el. Két része van neki: egy hosszú, négyszögletes telken, egy tolópadjárás mentén sorakozik egy csomó csonkavágány, kisebb színek és a főműhelynek otthont adó hatalmas üzemcsarnok. Itt képesek az RhB bármely vonatató- vagy vontatott járművét szétszedni, majd úgy újra összerakni, hogy legalább olyan legyen, mint újkorában. És ezzel nem viccelnek: egyetlen egyszer láttunk eddig RhB kocsin rossz lakatosmunka miatti felhólyagzott fényezést, a matuzsálemi korú Ge 6/6^II-es mozdonyoknak pedig az üzemkészsége semmiben sem marad el a pár hónapos Allegrákétól. Ugyan a hét mozdonynak hatnapos fordája van, de a hetedik sem szokott pihenni, és nem is javítják egy napon át: többnyire valamelyik karbantartásra kivett mozdony helyére beugorva lehet elkapni váratlanul egy teher- vagy egy személyvonat élén.

A fűtőház Landquartban
Fotó: Lászlófi Károly

Maga a fűtőház az állomás felől nyitott, de csak előzetes megbeszélés alapján látogatható. A fő attrakció a 19 állásos körfűtőház és a hozzá tartozó, fedett aknájú fordítókorong. Ebben tárolják a pihenő mozdonyokat és itt zajlik a napi karbantartásuk is. Egyes vágányok bizonyos feladatokhoz vannak rendelve, ahhoz vannak szerszámozva, illetve (a fekete falak alapján jól fölismerhetően) dedikált vágánya van a három megőrzött gőzmozdonynak is. A gépek a fordítókorongra általában a saját lábukon jutnak föl, hiszen a fűtőház ezen része is villamosított, de ha ez mégsem lenne lehetséges, egy kis, távirányítású, akkumulátoros tolatórobot is segítségül hívható, a Taf 2/2-es. Már hagyománya van az ilyen gépeknek: a padló alatti kerékesztergára is egy hasonló kis jószág, a Ta 1/2 80-as tolja föl a talpmasszázsra érkezett mozdonyokat. Az egész olyan, mint egy nagyjából raklapnyi alapterületű, térdig érő, narancssárga doboz kerekekkel.

A padló alatti kerékeszterga az RhB fűtőházában, Landquartban
Fotó: Takács Bence

Copyright Takács Bence és társai, 2005-2023. A honlapon található fényképek felhasználási jogaival kapcsolatban l. az Impresszumot!

Címlap Cikkek Mozdonyok Atlasz Modellvasút Linkek