1 a 25896 vonatfotóból

Vonalbemutatás

23,6 km Reichenau-Tamins

Tengerszint fölötti magasság: 604 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó (a szigetperon körül), két oldalt 1-1 tehervonati megelőző, 1 raktári, kőrakodó iparvágányok, PFT tárolóvágányok

A gyárakat elhagyva a Rajna völgye hirtelen szűkülni kezd, az RhB kisvonata pedig, nem feltűnően bár, de gyűjti a magasságot. Egyszer csak a jobb oldalon elfogynak a fák, és előbukkan a vonat alatt vagy tíz méterrel kavargó Rajna. Az autópálya is egysávosra szűkül, a vágányokat meredek támfal tartja a helyükön. Folyásirányban fölfelé pillantva vas rácsos híd vezet át Reichenau faluból a vasútállomásra.

Reichenau-Tamins állomás
Fotó: Lászlófi Károly

Az eddigi állomások - hasonlóan a hegyeshalmi vonaléihoz - féltökűek voltak, nem lehetett mindkét irányból bármelyik vágányra bejárni. Reichenau-Tamins állomását viszont a sziklafalhoz kellett szorítani, így vágányoknak alig maradt hely, mégis elágazóállomásként kell funkcionálnia, ahol S-Bahnoknak, tehervonatoknak kell félreállniuk, miközben néha még gyorsvonati keresztezés is előfordul. Hogy a mindkét irányú átkötést megcsinálhassák, itt építették be az RhB hálózatának első pár ívesített kitérőjét.

A felvételi épület roppant hangulatos. Nem az eredeti darab, inkább modern fa építmény, elég nagy is, de az aluljáró lépcsőjét fedő tetővel és a kis darabáru-raktárral nagyon jól eltalált vasúti épület (valami ilyesmit kellett volna alkotni Őriszentpéterre). Hajdan KÖFE-központ is volt, ma már azonban a tartalék néha vonattal fölbukkanó személyzetén kívül más vasutast ne keressünk itt: a hálózat a hágóktól északra fekvő részét Landquartból irányítják, csak néhány nagyobb állomáson van saját forgalmi szolgálat (Chur, Ilanz, Disentis/Mustér, Davos Platz, Thusis, és kb. ennyi is).

Reichenau-Tamins állomáson gyakori látvány a kenuval vonatra szálló vadvizi evezős. Van itt is kölcsönző, de van, aki Versam-Safien állomáson bérelte ladikját, neki oda is kell visszavinnie. A poggyászkocsiban ez persze semmi nehézséget nem okoz.
Fotó: Lászlófi Károly

Az állomáson dozátoros kocsikba szoktak követ rakodni, de néha silókocsik is előfordulnak. A PFT többnyire a saját, citromsárga, Gmf 4/4-esével érkezik.

24,0 km Hinterrheinbrücke

Egyvágányú, fölsőpályás, vas rácstartós híd három nyílással
Hossz: 151 m

A Chur-Thusis vonalszakasz egyetlen jelentős műtárgya, azonban egy nagyon szép, régi vashíd, hatalmas forgalommal. Minden, ami Churból Disentisbe vagy az Albula-vonalra indul, az áthalad ezen, így óránként két pár RegioExpress, két pár S-Bahn, a disentisi Glacier-expressek és jópár tehervonat is fotózható rajta.

A Hátsó-Rajna hídja Reichenau-Tamins állomás mellett. A hídon egy Disentis/Mustérból Scuol-Taraspba tartó RegioExpress halad át.
Fotó: Takács Bence

Ma is megfigyelhetőek a széles hídfák, ennek oka, hogy régen 1000 mm+1000 mm-es fonódott vágány vezetett át rajta, ugyanis a disentisi és thusisi vonal elágazóváltóját az állomás felőli partra tették, és csak a második világháború után helyezték át a híd túlpartjára, amikor már elektromos váltót tudtak ott alkalmazni.

A híd már a rómaiak által Hátsó-Rajnának nevezett folyó fölött vezet át, de nem kell messzire kinézni a vonat ablakából, hogy lássuk az Elő-Rajna és a Hátsó-Rajna összefolyását. Érdekes módon itt nem Y-t formáz a két folyóág, hanem egymással szemben, egy T betű kalapjának két oldalaként találkoznak, majd a T szárában egyesülve folynak le Chur felé. Ennek ellenére nem igazán kavarog és örvénylik a víz a torkolatnál, inkább békés.

Reichenautól hívják tehát Rajnának a folyót, de a Bodensee-ig tartó szakaszt gyakran Alpenrhine névvel is illetik. A földrajz fakultációsoknak információként még annyit, hogy a két ág közül a Hátsó-Rajna vízhozama a nagyobb (56 és 59 m³/s), viszont az Elő-Rajna a hosszabb (64 km és 76 km).

24,2 km Abzweigung Reichenau Farsch

Biztosított pályaelágazás Trin (- Disentis/Mustér) és Bonaduz (- Thusis - St. Moritz) felé

Az RhB Ge 6/6^II 702 az 5151 számú Landqaurt-Pontresina tehervonattal a reichenaui Hátsó-Rajna híd után, ahol az Albula és a Surselva vonalak szétválnak. További képek a fotóstól a Drehscheibe fórumában.

Ma már csak egy sima váltó van itt, a fonódott vágányra már nincs szükség. Védőváltó sincs, az RhB-nál bíznak a vonatbefolyásolásban és a mozdonyvezetőkben. A magas töltésen az Albula-vonal az egyenes irány, amelyik ezután tovább emelkedik, a válót után viszont rögtön ereszkedni kezd a Surselvalinie vágánya. Így, ha két vonatot szeretnénk megörökíteni a kitérőnél, akkor a töltés északi oldalára kell helyezkednünk, és nem kevés szerencse is kell, hiszen az Oberlanderliniéről érkező vonat után hat perccel érkezik az Albulabahnról a személy- vagy a RegioExpress vonat, és nem jellemző a késés. Ami így kicsi esélyt jelenthet, az valamelyik tehervonat elcsúszása, de igaziból ilyen képeket a helyiek tudnak fotózni.

A Hinterrhein feletti híd a háttérben Reichenau Farsch pályaelágazással
Fotó: Lászlófi Károly

Viszont a magas töltés déli oldalán egy tágas mező van, itt sokan fotózzák az S-Bahn szerelvényeket, amelyek kényelmesen elférnek a látható szakaszon. Itt ágazik el a Surselvalinie és a Chur-Thusis vonal, aminek a folytatása az Albulabahn.

24,7 km Farsch-Brücke

Egyvágányú, alsópályás, rácstartós acélhíd, egy medernyílással, két, rövid fölvezető híddal
Hossza: 57 m

A Farsch-Brücke Trin és
Reichenau-Tamins között

Nem sokkal az elágazás után az Albulabahn már elég magasan jár, az Oberländerlinie viszont követi az Elő-Rajna folyását, és csak a híd megfelelő magassága miatt emelkedik meg egy kicsit. A híd tulajdonképpen a Ruinaulta, a Rajna szurdokának kezdete, egyben az első Elő-Rajna híd a sok közül.

Könnyű róla fényképet készíteni, mivel a hídfőnél, ahogy lekanyarodik a hídról Reichenau felé, elég hosszú, tiszta rész van, ráadásul 2011-ben még pályaépítés is volt itt. A híd nyugati oldalán gyalogjárda vezet át.

A Ge 6/6^I Bébi-Krokodil által vontatott régi, zöld kocsikból álló személyvonat halad át a Farschbrückén
Fotó: Takács Bence

A híd után a vasút megkerül egy kisebb sziklát, és elhalad egy farm mellett is. A szikláról reggel lehet fényképezni a Reichenau-Tamins felé menő vonatokat, míg a sziklát és a tanyát inkább estefelé, napnyugta előtt egy-két órával lehet a bevágás oldalából lefotózni.

Ezután folyamatosan közvetlenül a folyó partján halad a vasút, néhol alacsonyan, néhol magasabban, támfalakon. Volt is gondjuk az alacsony pályával az építés idején a munkásoknak, de ma már az ilyen áradás nem jellemző. A pálya képe két kilométeren keresztül elég jellegtelen: északról csaknem függőleges bélésfal, délről egy szűk, ösvénnyi hely után a folyó következik, és sok helyütt még bokrok, kisebb fák is eltakarják a kilátást. Eközben viszont lassan beérünk a szurdokba, egyre magasabb hegyoldalak néznek le a vonatra, és egyszercsak eltűnik az összefüggő erdőség is, hogy a sziklafalakkal, törmelékomlásokkal tarkított Rajna-szurdok elkezdődjön.

26,8 km Wackenau-Lehnenviadukt

Hossza: 90 m

A Rheinschluchtba beérve érdemes kinyitni az ablakokat, és azokon nézelődni, hiszen az igazi érdekességek magasan vannak, az üvegen át alig láthatóak. Szerencsére a néhány, a nyolcvanas években vásárolt bukóablakos kocsi kivételével erre csak lehúzható ablakos vonatok járnak (a vasútbarátoknak többször láttam, hogy Allegrán is kikulcsolta az ablakot a jegyvizsgáló). Balra a folyó általában kéken hullámzik. A közepe néha elmélyül, de sok helyen még a nagyobb kavicsok is áttörik a felszínt és gumicsizmában át lehetne sétálni rajta - erre azonban nincs szükség, mivel kellő számú híd áll rendelkezésre az átkeléshez.

A Ge 4/6 353 húzza az Alpine-Classic Pullman Express-t a Wackenau-kanyarban. A képen a Maliesbachbrücke, a Wackenau-Lehnenviadukt kicsit oddébb, egy kilátóból fotózható, de ahhoz ekkor nem voltak jók a fények. Érdemes a képet nagyban megnézni, egy 37 megapixeles gigapanorámáról van szó, ami szabadon nagyítható.
Fotó: Takács Bence

A folyónak itt elég kicsi az esése, a vasút sokszor vízszintesen haladhat, először a folyásirányban állva a bal parton. Az első izgalmas rész egy éles jobbkanyar után bukkan elő, ami egy félszigetet vág át: máris ráhaladtunk a támfal-híd együttesre, amit Wackenau-támviaduktnak neveznek, a 90 m azonban csak a végén levő, kváderkőből rakott ívekkel alátmasztott rész hossza.

A népszerű fotóhelyet inkább Trin állomásról lehet megközelíteni, ma már a viadukt oldalában konzolokon egy védett, korlátokkal határolt turistaút is vezet, így a vasútfotós biztonságosan kijöhet ide, sőt, az elhaladó vonatot a töltésoldalnál magasabb nézőpontból fényképezhetjük. Hátránya a megoldásnak, hogy a forgóvázakat a korlát immár kitakarja.

Az eredetileg a sziklafalnak támaszkodó szakaszt több ponton elmosta az árvíz már az építés idején, ezért épült végül a hosszú támfal, ami egy helyen egy híddal áthidalja az Elő-Rajnába ömlő Maliesbach patakot is, illetve ezt követően a laza hegyoldaltól kissé eltávolodva a vasutat a ma már csak öt ívből álló támviaduktra vezették (több ívet időközben befalaztak).

Az ív remekül fotózható a wackenaui vár romjaitól is, ami az Albulabahn Bonaduz állomásáról kis sétával közelíthető meg.

A Maliesbachbrücke

A Wackenau-támviadukt

Ge 4/4^I vontatta Valserzug a Dabi-Tunnelnél

27,2 km Dabi-Tunnel

Hossza: 299 m

Aki először a Surselvaliniére látogat el az RhB-n - ami célszerű egy hosszú hétvégére tervezett úton mondjuk pénteken vagy hétfőn, hogy a lehető leghosszabb tehervonatokkal lehessen találkozni -, az először alagúttal itt találkozik a kisvasúton. A Wackenau-vár mellől ez is jól fotózható, de a Trin felőli kijárata is jó célpont lehet az alagutak barátainak. Az alagutat a folyóparton kis ösvény kerüli ki, ami elvileg kerékpárral is járható.

Kilátókocsis élményvonat halad ki a Dabi-tunnelből.
Fotó: Takács Bence

28,3 km Trin

Tengerszint fölötti magasság: 609 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 1 rakodó csonka

Trin állomás Ge 2/4-essel

Pár száz méterrel a Dabi-alagút után máris Trin állomásra érkezünk. Vonatkereszt csak csúcsidőben van, amikor Chur és Ilanz között sűrítővonatok közlekednek. Fotóztam itt már Allegrát, Ge 4/4^II-est, de néha van a fordában Be 4/4-esnek is forduló írva. Az állomás mellett egy vadonat új gyalogos függőhíd vezet át a Vorderrhein túlpartjára, ahonnan egy meredek ösvényen föl lehet jutni a Zault kilátóhoz. Aki kényelmesre veszi a tempót, vagy utazása utolsó napján látogat ide, van itt egy kényelmes étterem is, bár sajnos a nyitvatartását nem ismerem, de valószínűleg csak a nyári szezonban üzemel.

Az RhB ABe 8/12 3505 pályaszámú "Allegra" motorvonata Trin állomáson
Fotó: Takács Bence

Trin állomás után ér a vonatunk az egyik legnagyobb törmelékhalom alá, itt egy komoly vasbeton gát állítja meg a kövek sínekre csúszását. A pálya melletti ösvényről és az új függőhídról is remekül fényképezhető ez a rész.

A Glacier-Express Trin előtt

Ge 6/6^II továbbította tehervonat Trinnél

Készülnek a Google Railview felvételei Trinnél

Kellemes, egész napos kiránduló és fotós program Trinben átkelni a függőhídon, fölmászni a Svájci Grand-canyon tetejére, és lassan végigsétálni a több kilátópontot is érintő turistautat Reichenauig, esetleg útbaérintve Bonaduzt is, majd fölbuszozni Flimsbe, siklóvasúttal lemenni a Caumasee, folyton változó vízszintű tóhoz a nagy földcsuszamlás törmelékhalmának tetején, majd az Isla Bella-Brückénél befejezni a fotózást a szurdok északi partján magasodó Il Spir-kilátónál.

Elég sokat kellhet föl és alá sétálni, ha az egész napunkat a szurdok fotózásával szeretnénk tölteni. Mi azt a stratégiát követtük a dolgunk megkönnyítésére, hogy az elemózsiát és a sört rejtő hűtőtáskát mindig elrejtettük egy elágazásnál, ahová tudtuk, hogy vissza kell még mennünk (bár egyszer véletlenül levágtuk azt a részt és egy kicsi kerülővel, bár szintvesztés nélkül értünk csak vissza a hideg komlódzsúzhoz). Tavasszal az árnyasabb helyeken sokáig lehet még hókupacokat találni, azok is remekül hasznosíthatóak a megfelelő hadtáp biztosítására.

Az Elő-Rajna szurdokának turistatérképe - forrás: ruinaulta.ch

Trin állomás után egy komoly kő- és lavinafogó fal áll, amely 1957-ben épült. Hossza 118 méter, magassága csaknem 7 méter. Ugyanebben az évben kapott Trin egy harmadik vágányt, addig itt is, mint sok más RhB állomáson, a raktárvágányt használták vonatkeresztek lebonyolítására, ha szükséges volt (ilyen a mai napig például Castrisch).

A Ge 4/4^II 631 érkezik Versam felől Trin állomásra. A képen jól látható a 118 méteres védfal, amely nagyon jól fotózható a földcsuszamlás törmelékhalmának tetejére vezető turistaút gyaloghídjáról, vagy akár a fennsíkról is. Trin felől a kapaszkodás elég meredek, de Bonaduzból kis lejtéssel is el lehet jutni a kanyaon fölötti fennsíkra.
Fotó: Takács Bence

29,6 km Ransun-Tunnel

Hossza: 423 m

A Ransun-Tunnel nyugati portálja

A trini nagy bélésfal után szelídebbé válik a szurdok, laposabb a folyópart is, így a síneket a víztől legtöbbször fasor választja el. Közvetlenül a vágány mellett nincsenek sziklafalak sem, csak néhány, különböző időpontokban épült kőfogó, sínekből, talpfákból, vagy masszív drótfonatból. Egyre többször kell a hegyoldalon lecsúszó fákat is megállítaniuk, hiszen ma már nem járják a hegyeket a vasút erdészei, gondosan, jó előre kidöntve minden fát, ami veszélyeztetheti a vasúti közlekedést.

A Ransun-alagút Ilanz felőli kijárata egy függőleges sziklafalba vezet, előtte magas bélésfal támasztja a hegyet, érdekes fotótéma lenne, de nagyon messze esik mindkét szomszédos állomástól, és közben igaziból semmilyen izgalmasabb hely nincsen - két sor fenyő között esetleg télen, friss havazás után lehetne jobb képeket lőni, de ha olyan szerencséje van valakinek, hogy igazán nagy hóban fotózhat az RhB-n, akkor ezer ennél jobb helyet tudok mondani.

A Ransun-alagúttal átellenben, a közút mellett áll a Zault kilátó. Onnan készült a Ge 4/4^II 611 "Log In" által húzott vonatot ábrázoló kép. Az első kocsi egy középfeljárós kerékpárszállító.
Fotó: Takács Bence

RegioExpress vonat érkezik a Ransun-alagút keleti portáljához

Krokodilos személyvonat az előző helyen

Téli kilátás a Rajna-szurdokba. A képet a svájci fotós a szurdok tetejébe vájt közútról készítette a szürkület óráiban egy csodálatos Hasselblad fényképezőgéppel

Az állomást 1973-ban felügyelet nélküli megállóhellyé minősítették vissza és csak pár éve működik ismét állomásként.

31,5 km Isla-Bella-Brücke

Egyvágányú, alsópályás, vas rácstartós híd
Hossza: 62 m

Az egyik kedvenc részem a vonalon, amikor egy bevágás után egyszercsak csörömpölve rágurulunk erre a hídra, és ide-oda kell kapkodnom a fejemet, mert annyi látnivaló van. Egyenesen fölülről belenézve a vízbe látni lehet az összes kis követ, sziklát, kavicsot, amit lassan maga előtt görget a folyó. Jobbra nézve hatalmas sziklafal látszik, a tetején kilátóplatformmal.

A híd nagyon népszerű fotótéma, hiszen azon kevés helyek egyike, ahol valamilyen műtárggyal lehet viszonylag hosszú vonatokat fényképezni a Rajna-szurdokban, ráadásul igen sokszínűen. A legtöbben késő délután a kilátóból fényképeznek, néhányan - mint a lenti kép készítője, Thomas Stutz is - a folyóba gyalogolnak be, de a nyugati végén a hídhoz kapcsolódó töltés is működik magas napállásnál. Keletről azonban a fák takarása és árnyéka miatt lehetetlen fényképezni. Az északi oldalán gyalogjárda vezet át a túlpartra.

Egy pótkocsik nélküli Be 4/4 Chur-Ilanz RegioExpress vonatként

Ge 4/4^III 645 az
Isla Bella-Brückén Versam-Safien és Trin között

Az Isla Bella-Brücke a kilátóból

Ezen a részen nagyon kanyargóssá válik az Elő-Rajna, alacsony vízállásnál több kis sziget is megjelenik, a vasút által eddig használt északi part viszont egy függőleges sziklafalként folytatódik, így szükségszerűen át kellett kelni a folyón. A folytatás sem volt egyszerű: egy újabb éles kanyar keskeny félszigetet alakított ki nagy sziklákkal, ezen kellett keresztülvésni a Chrummwag-alagutat.

31,7 km Chrummwag-Tunnel

Hossza: 83 m

A Chrummwag-Tunnel

Mint az oldalsó képen is látható, az alagút egy sziklás félszigetet vág át. Persze, egy magyar erdei vasút valószínűleg sarkosan, de lekövetné a folyópart formáját, csak fúrni ne kelljen...

A félszigeten át lehet gyalog kelni, a nyugati alagútkapu mellett megy föl az ösvény, ami Versam-Safien állomásról indul. Maga az állomás már nincs messze, az előjelzője közvetlenül az alagút után van. Jobbra kitekintve itt is, csakúgy, mint az előbb a Rajna-hídnál, egészen a szurdok tetejéig ellátni a folyó kanyarulatában.

A Rhätische Bahn Ge 4/4^II 625 érkezik Ilanz felől Versam-Safien állomásra
Fotó: Takács Bence

32,7 km Versam-Safien

Tengerszint fölötti magasság: 635 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 1 rakodó, 2 csonka

Versam-Safien állomás a Rajna-szurdok mélyén fekszik, aki Versamba gyalog indulna, az komoly túrának néz elébe. Szerencsére a vonatokhoz csatlakozóan busz vagy mikrobusz indul, ami fölvisz egészen Safien községig, ami egy hosszú völgy végén fekszik. Bonaduz és Trin között teljesen lapos a földcsuszamlásból idekerült törmelékhalom, Versamnál viszont már közel érnek a hegyek, az Elő-Rajna eredeti medre is szűk volt (Bonaduznál viszont a két Rajna összefolyása elég szép síkságot alakított ki). A Vorderrhein egyik mellékfolyója mélyen beásta magát a hegyek közé, és egy meredek falú oldalvölgyet vájt magának. Ezen megy végig, rengeteg kanyarral és betéréssel a safieni út. Versamból vezet közút Bonaduz felé is, ami egy nagy acél viadukton kel át a Versamertobelen, de a Rajna-szurdok tetején vezető szakasza ennek sem éppen egyenes, télen egészen veszélyes is, így nem csoda, hogy sokan az átszállás ellenére inkább a vonatot választják (busz nem is jár rajta). Versamból egészen kényelmes, mivel két perc alatt leér a busz, és utána több, mint negyed órája van az utasnak, hogy kényelmesen olvasson vagy reggelizen Churig.

Versam-Safien állomásának látképét a Rajna túlpartján magasodó sziklafal uralja, de a folyónak ezen a partján is vannak kisebb omlások, sőt, kavicsbánya is (a hegyomlásból itt maradt anyag a zúzottkőnél is finomabbra örlődött, amint kibányásszák, porrá omlik, ezért a sziklás vidék ellenére a vasút építésekor messzebbről hordták ide a műtárgyakhoz szükséges mészkövet). Az állomás épületében turistainformáció és kenukölcsönző, egy melléképületben kenuiskola működik. Ha vonatot fotózni érkezünk, két irányba is indulhatunk: Chur felé a Chrummwag-alagút és az Isla Bella-Brücke vár ránk, Ilanz felé pedig, ahogy az állomás után délnek fordul a vasút, egy kőbánya kínál reggelente megfelelő magaslatot. Érdemes lehet a kijelölt ösvényen továbbsétálni Valendas-Sagogn [Valendász-Szagogny] felé. Sok lehet a keresztbe dőlt fa, néha el is veszhet az ösvény, de azért létezik, és egy délelőtt viszonylag jól működő fotóhelyre érkezhetünk, ahol egy sziklás részen fotózhatjuk az Ilanz felé tartó vonatokat. Fontos odafigyelni arra, hogy a szurdok falai nagyon magasak, így a Nap csak nehezen süt be, különösen délben. A völgy kelet-nyugati fekvése miatt az egyenesebb részeken délelőtt és délután elég jók az esélyek, de egy óra körül, különösen a téli időszámítás szerint inkább Trin környékén, vagy a vonal más szakaszain érdemes fotózni.

A Tmf 2/2 87 kis tolatómozdony az ilanzi tartalék feladatait látja el - ennek keretében néha kocsikat visz vagy hoz Ilanz és Reichenau-Tamins között, illetve kiszolgálja a közbülső állomásokat.
Fotó: Takács Bence

Versam-Safienben személyvonati kereszt csak egy hajnali vonatpárnál van, de sok tehervonat keresztez itt személlyel, más teherekkel, illetve Glacier-Express-szel, így a megelőzővágány azért kihasznált, és elég hosszú is, hogy egy combosabb tehervonat is beférjen - bár ez egyre kevésbé probléma, mivel jövőre már csak napi egy tehervonat közlekedik Disentisbe, a Gotthard-bázisalagút építése valószínűleg olyan fázisba jutott, hogy már nincs szükség a folyamatos cementellátásra. Hamarosan tehát az MGB teherforgalma ismét nulla lesz. Napi három pár - rövidebb - tehervonat fog majd viszont Landquart és Ilanz között közlekedni, amelyek közül az egyik a Disentis-Landquart teherrel pont Versam-Safienben keresztez majd.

A Versam-Safien állomáson áll a Ge 4/4^II 621 Felsberg egy késői RegioExpress vonattal

A havas Versam-Safien állomásról jár ki egy személyvonat

Ge 4/4^II 632 2007. január 5-én egy sziklaomlás következtében kicsúszott, és lefejelte a Valendas-Sagogn állomás előtti sziklafogó galériát. A gépet az akkoriban futó átépítési program keretében újjáépítették (elvileg az eredeti főkereten). Valendas előtt azóta meghosszabbították a galériát.

2012. június 15-én Versam-Safien állomáson volt a 100 éves Ilanz-Disentis vasútvonal központi ünnepsége. Ugyan Versam nem azon a szakaszon fekszik, hanem a fővonalként 1903-ban átadott Reichenau-Tamins - Ilanz szakaszon, de az RhB a teljes Chur - Disentis/Mustér vonalszakaszt ünnepelte.

A Rhätische Bahn legöregebb, akkor még napi szolgálatban használt mozdonya a Ge 4/4^I sorozat. Ez 2011-ben főleg Ilanz és Thusis környékén járt tehervonatokkal, illetve a Davos-Chur szakaszon továbbított egy fél Glacier-Expresst a nyáron. A 2012-es téli menetrendben már egy példány sem közlekedik, elmondhatjuk, hogy a faj a kipusztulás szélére került.
Fotó: Takács Bence

A 100 éves évforduló alkalmából bengáli tüzekkel és vetítéssel dobták föl az éjszakai ünneplést a Rheinschluchtban. A képen egy GEX-kilátókocsi látható.

Az RhB Ge 4/4^II 633 egy RegioExpress vonattal Versam-Safien és Valendas-Sagogn között

Az RhB Ge 6/6^II 707 egy cementszállító tehervonattal Versam-Safien és Valendas-Sagogn között. A modern, négytengelyes, és a régi kéttengelyes silókocsikat a modellezők is nagyon kedvelik, az RhB meghatározó járművei. Ezen a vonalon Las Ruerasba a Gotthard-bázisalagút építkezésére szállítanak cementet, de az Engadin tüzépeire is így szállítják Untervazból a szürke port.

35.652 km Carrerabachbrücke^III

Egyvágányú, felsőpályás, vasbeton ívhíd
Hossza: 32 méter

A Ge 4/4^II 614 halad át a nemrég átadott új Carrerabachbrückén.
Fotó: RhB

Az RhB-nak nincs szerencséje a Carreratobellel. Először úgy találták, hogy ezt a kicsi vízfolyást elég egy sima kőhíddal áthidalni, ahogy az a Rajna sok más mellékfolyójával történt. A szerkezetet sokszor megrongálta a lezúdúló víz, ami gyakran hatalmas köveket görgetett magával, ezért 1981-ben új, vasbeton hidat adtak át, amelyik pillérek nélkül épült, így nem állt az ár útjában. Azonban úgy tűnik, a probléma ettől még nem oldódott meg, a híd túl alacsonynak bizonyult. Ezért ismét nekiláttak, és építettek egy mégújabb hidat.

Az új szerkezet rövidebb a réginél (az 42 méter volt, de tulajdonképpen csak a hídfőktől induló, fura tartókonzolokkal együtt), de jóval magasabban fekszik, ezért a pályát mindkét irányban 500 méter hosszban megemelték, új bélésfalakat építettek, hiszen egyben távolab is tolták az Elő-Rajnától. Az így kiépült új szakaszt 2011. november 17-én adták át egy néhány napos vágányzár után. A teljes költség 6 millió frank volt, ám így az Elő-Rajna esetleges áradásai is bizonyosan megkímélik majd a kis piros vonatok pályáját.

2011. szeptember 11-én történt a híd közelében egy kisiklásos baleset: egy Ilanzból Churba tartó esti sűrítőjárat Be 4/4 sorozatú motorvonat siklott ki, miközben visszafelé igyekezett Churba, vezérlőkocsijával előre, majd csapódott az épülő, megemelt vonal töltésébe (építkezés híján a hegyoldalba rohant volna). A sérült kocsikban utazó hét utasból (gyengébb irányba haladt a vonat) hárman sérültek meg könnyebben. A szerelvény összeállítása a következő volt: Be 4/4 516, B 2415, B 2416 , ABDt 1716. A fönti linkre kattintva képeket is láthatsz az esetről. A baleset oka a zuhogó eső miatt megcsúszott hegyoldal volt. Az új nyomvonalon olyan védműveket építettek ki, amelyek megakadályozzák, hogy hasonló balesetek ismét előfordulhassanak.

36,9 km Valendas-Sagogn

Tengerszint fölötti magasság: 669 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 1 csonka

Valendas az utolsó állomás a Svájci Grand Canyon-ban, ám ez is igen távol fekszik a településtől, ráadásul itt még buszjárat sincsen. Az állomásról két út visz föl Valendasba: egy kisebb földút, ami tulajdonképpen a régi vasútállomási bejárati út, hajtűkanyarokkal és kevés kitérési lehetőséggel, és egy új, aszfaltozott út, ami azonban a falu széléhez visz és jóval hosszabb, mint a régi. A faluba igyekvőknek kb. 100 méter után kell balra letérniük az aszfaltútról. Mi jópárszor megmásztuk ezt a hegyet, ráadásul sok csomaggal, ellátmánnyal is, mivel a Surselvalinie 100 éves évfordulóján itt volt a szállásunk egy átalakított istállóban (nem volt túl drága).

A Ge 4/4^II 631 jár ki a Valendas-galériából. Ennek túloldali bejáratát sikerült a 632-esnek lerendeznie 2007-ben.

Valendas-Sagogn állomás felvételi épülete

Sagogn a Flimsen át vezető főút alatt fekszik, de egy kis úton elérhető a vasútállomásról is. Az Elő-Rajna fölött egy kis acél rácstartós híd vezet át.

Az állomás előtt Versam-Safien felől a korábban már említett galéria húzódik, a Valendas-galéria 202 méter hosszú, el lehet mellette kívül is sétálni. A galéria teteje a műholdképről nézve jó fotóhelynek tűnt, de végül nem fotóztunk onnan, inkább Ilanz állomáson néztük meg a nosztalgiajármű-kiállítást, mivel a valóságban a fotóhely nem váltotta be a reményeinket. Ilanz felé van még jópár sziklás háttér, de fotóhely nem igazán, leginkább a bevágás oldalából lehet fényképezni a Disentisbe tartó vonatokat.

38,5 km Rütlandtobel-Brücke

Hossza: 32 m

Apró híd félúton Valendas és Castrisch között, nagyjából a Rajna-szurdok határán. Fényképet sose láttam még róla, a vezetőállás-videó alapján egy jellegtelen, lapos vasbetonhíd.

40,7 km Castrisch

Tengerszint fölötti magasság: 705 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 1 rakodó csonka

Castrisch [kásztrís] állomás a festői kis utcákból és aranyos házakból álló, polgári jegyeket mutató falu. Állomás fontos szerepet tölt be a Surselvalinie életében: menetrend szerint itt történik az ütemes RegioExpress vonatok keresztezése minden órában. Nem mindig volt ez így: 1981-ben felügyelet nélküli megálló-rakodóhellyé minősítették vissza, így rendkívüli eseteket leszámítva itt vonattalálkozást már nem lehetett lebonyolítani.

Castrisch állomás
Fotó: Takács Bence

A Bahn 2000 program keretében (erről schmittelték a MÁV 2000 programot, csakhogy a Bahn 2000 a hetvenes évekig nyúlik vissza, és nem voltak restek végigcsinálni, miközben nálunk a fejlesztési prioritások folyton változnak) ismét keresztezésre alkalmassá tették Castrisch-t, egyben 360 méterrel meghosszabbították a megelőzővágányokat, hogy a vonalra engedélyezett leghosszabb vonatok is találkozhassanak itt. Az állomás keleti végén négy útátjárót egy közös traktoraluljáróval váltottak ki, egyben az állomást bekötötték a KÖFI-rendszerbe. A rendszeres vonattalálkozások ellenére a vonatról leszállni, vagy a vonatra fölszállni szándékozó utasnak jeleznie kell, különben a vonat teljesen előre húz, illetve a később érkező áthalad.

Tehervonat a behavazott Castrischban, az élen a Ge 6/6^II 701.

A Ge 4/4^I 610 egy Valserzug élén a Castrisch előtti egyenesben. A kép bal szélén már a meghosszabbított állomás bejárati váltója látszik.

Az RhB Ge 4/4^III 645 a Glacier-Express panorámavonattal Castrisch előtt.

Castrisch és Ilanz között készül talán a legtöbb fénykép a Surselvalinién, ez az a szakasz, amit minden, a Rhätische Bahn forgalmát kicsit már ismerő fotós fölkeres. Ennek oka, hogy a kiszélesedő völgyben, ahogy Ilanz városához közeledünk, több legelő is húzódik a pálya mellett, így jó nagy terek állnak rendelkezésre a fotózáshoz, a háttérben a hegyek sziklás csúcsai és a hegyoldalba épült falvak látszódnak, előtérnek ott egy csomó gazdasági épület, a forgalom pedig parádés: a teljes vonalon végigmenő Glacier-Express és a RegioExpressek mellett a Chur-Ilanz szakaszon jár a legtöbb tehervonat, sokféle áruval megrakva és sokféle vontatójárművel. Amikor először az RhB-ra utaztunk 2011-ben, akkor itt kezdtük a fényképezést. Még teljes gőzzel ment az alagútfúrás és a betonozás a Gotthard-bázisalagútban, ezért napi három tehervonat közlekedett Landquart és Disentis/Mustér között, amit két Untervaz-Ilanz tehervonat egészített ki.

A Rhätische Bahn Ge 6/6^II 705 egy Disentis/Mustér - Landquart tehervonattal Ilanz és Castrisch között
Fotó: Lászlófi Károly

A Ge 4/4^II 614 a Castrisch utáni mezőnél.

A Ge 4/4^II 622 Hakone-Tozan kijár Castrisch állomásról. A matricázott mozdony eleje tényleg narancsszínű.

A Ge 4/4^I 605-ös egy Valserzuggal jár ki Ilanzról. Sajnos a Ge 4/4^I-esek közül már legfeljebb nosztalgiaüzemben láthatunk majd gépet közlekedni.

Érthető ezek után, hogy miért kell az Ilanztól mindössze két percnyi vonatútra levő Castrischban lennie a REX vonatok keresztjének: a három ilanzi vágányból a tehervonatok így is kettőt elfoglalnak (még egy Valserzug sem fér be a rövid tehervonati megelőzőre), ha még tolatni is kell, akkor még rosszabb a helyzet, így a személyvonatok keresztjét oda tervezni nem érdemes. A tehervonatok menetrendjének átalakításával a helyzet Ilanzban nem fog javulni: miközben a vonalon teljes hosszában csak egy tehervonat közlekedik, Landquart és Ilanz között napi három pár vonatra lehet számítani, amik egyébként egyre többször Ge 6/6^II-essel közlekednek, miközben első két túrámon csak Ge 4/4^II és Ge 4/4^I vontatott Valserzugot.

A Rhätische Bahn Ge 4/4^II 627-es egy Valserzuggal érkezik Ilanzba egy kellemes, áprilisi reggelen. Tavasszal mindig kevesebb gép kell, így Ge 4/4^I-esre nem írtak fordát, csak nyáron találkoztam velük.
Fotó: Takács Bence

Castrisch romans többségű település, 1943-ig német nevén, Kästrisként volt ismert. Területén jópár vállalkozás is működik, többnyire családi gazdaságok vagy üzletek. A településnek 412 lakosa van, közülük kicsit több, mint 1% munkanélküli (ez a szokásos arány Svájc ezen részén), a legtöbben más településeken dolgoznak. Castrischban összesen 8 munkahelyet ad az első szektor (mezőgazdaság és bányászat - a falu igen nagy területen fekszik és sok rész művelésbe van vonva), 13-at a második szektor (feldolgozóipar) és 33-at a harmadik szektor (szolgáltatások). A legtöbben a közeli Ilanzban találhatnak maguknak munkát.

42,6 km Glogn/Glenner-Brücke

Korábban egynyílású, alsópályás, acél gerendahíd, ma vasbeton gerendahíd
Hossza: 41 m

A Glogn (németül Glenner) áradáskor

Ilanz állomás bejárati jelzője és első bejárati váltója között található ez a híd. Vonatból nehéz elkapni az alatta folyó hegyi patak képét, mivel minden oldalról dús bokrok nőnek, bár a patak viszonylag széles. Fölső folyása igen sebes is, ezért a vadvízi evezősök nagyon szeretik, de ennek köszönhető az is, hogy igen komoly mennyiségű hordalékot hoz magával, ettől a Vorderrhein vize kékről koszos szürkére vált, és csak Reichenau környékére hígul föl eléggé.

42,9 km Ilanz/Glion

Tengerszint fölötti magasság: 698 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 1 raktári, 1 rövid tehervonati, 2 rakodó csonka, 1 csonka és 1 fűtőházi

Ilanz a Surselva központja, vásárváros, komoly történeti háttérrel. 1395. és 1524. között az önálló Szürke Liga fővárosa.

Ilanznak fontos szerepe van a protestantizmus történetében is: 1520-ban deklarálták, hogy a mai Graubünden kanton területén működő Három Liga polgárai szabadon választhatnak a kereszténység irányzatai közül. Ez Zürich 1523-as reformálódása után a második alkalom volt, hogy a lakosság jelentős része kilépett a katolikus egyház kebeléből, amire erőteljes ellenreformációval reagáltak. A város modern kori története szempontjából érdemes megjegyezni, hogy a délszláv háború nyomán több száz menekültet fogadtak be Boszniából (köztük egyébként sok szerbet is).

Az RhB Ge 4/4^II 617 Ilanzba érkezik egy Disentis/Mustér - Scuol-Tarasp REX-szel
Fotó: Lászlófi Károly

A kevesebb, mint 2400 lakosú város lakossága a XX. század második felében jelentősen megnőtt, ekkorra tehető a vidék iparosodása. A kétezres években a lakosság már kis mértékben csökkent. A városhoz kevés föld vagy erdő tartozik, a legtöbben, több, mint kétezer fő a szolgáltató szektorban dolgozik, és ez látszik is Ilanzban sétálva: a vasútállomás mögötti, kicsiny óvárosi rész után a Castrisch-i főút mentén végig modern épületek állnak, utcafrontjukon bankkal, üzletekkel, az óvárosban pedig éttermek, kávézók, sörözők működnek.

Az RhB Tm 2/2 115-ös Ilanz állomáson
Fotó: Lászlófi Károly

Valószínűleg a szolgáltatásokhoz sorolják a vasúti szempontból legfontosabb céget: a Valser ásványvíz logisztikáját biztosító fuvarvállalatot is. Az állomás után található az a raktár, ahol a magashegyi völgyből teherautón lehozott ásványvizet vonatra rakodják. Innen Untervazig utazik az RhB-n, ahol egy másik logisztikai központ várja a palackokat. Mivel a rakodóvágány rövid, ráadásul azon át lehet elérni a Montalta cég depóját is, ahová cement érkezik cserefelépítményekben, az állomáson pedig nemigen van hely kocsikat tárolni, így napi hármat fordul a tolatós tehervonat Landquart és Ilanz között. A vízszállítással évente 12 000 kamionnal van kevesebb a graubündeni utakon.

A Tm 2/2 115 pályaszámú traktor tolat Ilanzban

Az RhB G 3/4 11 a helyi gőzösklub nosztalgiamozdonya. Felújítása csaknem befejeződött, így a Club 1889 hamarosan elkezdhet közlekedni vele.

Egy megszokott Valserzug tehervonat Ilanzban. Hiába rövid, így is két vágányt elfoglal. Emiatt napi 3 közlekedik belőlük, immár csak Ge 4/4^II-essel.

Landquart felől egyenesen a városmagba érkezik a vonat, ahol reprezentatív állomásépület jelzi a település rangját, és egy kis, kétállásos mozdonyszín, hogy egykor itt volt a vasút vége. A Disentisig tartó hosszabbítást ugyanis már nem tartották annyira fontosnak, így a fővonalak kiépítésekor a régi fővárosnál megálltak, és az Ilanz-Disentis szakasz csak Komplementärlinieként épülhetett meg 1910-12. között. Az Ilanzig tartó szakaszt 1903-ban, egy hónappal az Albulabahn Thusis-Celerina szakaszának megnyitója előtt adták át.

A továbbépített vasút befejezésének 100. évfordulója alkalmából 2012. nyarán nagyszabású ünnepségeket rendeztek a vonalon, ennek keretében a Ge 2/4 sorozatú nosztalgia-villanymozdonyt és a tíz éve a Berner Oberland Bahn-ról visszahozott, és mára teljesen fölújított G 3/4-es Heidi becenevű gőzmozdonyt is kiállították pár nem ide illő, Berninabahn-nosztalgiakocsival együtt (a többi nosztalgiakocsi valamelyik vonatban futott az aznapi három nosztalgiából).

Az RhB Ge 2/4 222 Ilanz állomáson néhány BB kocsival kiállítva
Fotó: Takács Bence

43,0 km Stadtbrücke (ilanzi magasvasút)

Kajakosok a Stadtbrückénél

Hossza: 47 m

Városi viadukt a berlini magasvasút stílusában az állomás disentisi oldalán lévő útátjáró után. Miután ezen átballagtak a vonatok, elérkeznek a Valser ásványvíz rakodóvágányának kiágazásáig, majd egy jobbkanyarral ráfordulnak az Elő-Rajna túloldalára vezető híd töltésére.

44,1 km Vorderrhein-Brücke Ilanz

Az Elő-Rajna hídja Ilanzban.
A háttérben látszik a Montalta cég csarnoka és bakdaruja is.

Alsópályás, egyvágányú, egy nyílású, acél rácstartós híd
Hossza: 56 m

A felújításkor ezen is kiépítették a gyalogjárdát, így a fotósok könnyen elérhetik például Schnaus-Strada megálló-rakodóhelyet és a környező iparvágányokat. Ugyan számomra ismeretlen időben, de szerintem minden nap kimegy a tartalék dolgozni a környékre, nem csak a Valser-terminálig.

45,4 km Schnaus-Strada (Ladestelle)

Tengerszint fölötti magasság: 717 m
Vágányok száma: átmenő fővágány, rakodó csonkavágány, iparvágány

A megálló-rakodóhely hajdan állomás volt, felvételi épülete is megfelel a vonal kisállomásainak. A megelőzővágányból csonkavágány lett, a személyvonatok pedig már nem állnak meg (részben, mivel Strada flut közben közigazgatásilag Ilanzhoz csatolták). Teherforgalma viszont jelentős, az ilanzi tartalék jár ki komoly személyzettel. Egyrészt kiszolgálják a rakodó után kiágazó iparvágányt, másrészt rakodnak és kocsikat cserélnek a konténerterminálon. 2011. óta ugyanis a nagy rakodóterülettel rendelkező Schnaus-Stradában működik a Güterumschlagszentrum Surselva, ahol kezdetben egy mobil rakodó (helyi szóhasználattal Elefánt), később egy bakdaru is működni kezdett. A forgalom még kicsi, de több cég jelezte, hogy át fogja alakítani a logisztikáját az RhB fejlesztésének köszönhetően.

Az RhB teherszállító tevékenysége évente körülbelül 100 000 teherautóval csökkenti a Graubünden útjaira nehezedő terhelést, ami főleg télen jelentős könnyebség a hágókat használók számára.

48,0 km Rueun

Rueun állomás.
Megfigyelhető az RhB
felsővezeték-rendszere is

Tengerszint fölötti magasság: 733 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 1 rakodóvágány, 3 csonkavágány

Kis falu nem sokkal Ilanz után, az Elő-Rajna bal partján. Nevezetessége egy Szent Andrásnak szentelt templom és a Vorderrheinen egy fedett fahíd.

Fedett fahíd
Rueunban

2011. november 22-én egy jelentős anyagi kárral járó baleset történt Rueunban. A balesetek korábban nem voltak jellemzőek az RhB-n, az utóbbi pár évben azonban elég sok ilyesi történik, mozdonyok gyakran hónapokra kiesnek a forgalomból. Ezúttal egy Rueunban munkavonat szerelvényébe ütközött bele egy Untervazból Disentisbe közlekedő cementszállító tehervonat. A munkavonat élén a Tm 2/2 81-es, leginkább a mi UDJ-nkre hasonlító traktor, a tehervonat élén a Ge 6/6^II 703 dolgozott. A vonatnak a megelőzővágányon ki kellett volna a munkavonatot kerülnie, ám különböző okokból hátulról az átmenő fővágányt elfoglaló szerelvénybe ütközött.

A baleset vizsgálata során megállapították (jegyzőkönyv itt ), hogy a járművek és a biztosítóberendezés megfelelően működött, áttételesen mégis a tolatómozgásokat nem felügyelő, Domino-69 típusú, de a landquarti RCC-ből távvezérelt és önműködő jelző üzembe kapcsolt berendezés is felelős. A baleset előtt a munkavonat dolgozói a rakodótéren takarítottak farakodás után, majd az átmenő fővágányról átálltak a rakodóvágányra az 5-ös számú, kézzel állítható váltón át. Az RhB legtöbb távvezérelt állomásán csak a megelőzővágányokra vezető váltókat vezérli és ellenőrzi a biztosító berendezés elektromosan, a mellékvágányokra vezető váltókat főkulccsal lehet nyitni. Mivel a tolatás engedélyköteles, és egyébként is érintette a központból vezérelt, 6-os számú váltót, a tolatás megkezdése előtt a munkavonat mozdonyvezetője mobiltelefonon engedélyt kért az RCC-től.

Rueun vágányhálózata
Forrás: Schweizerische Unfalluntersuchungsstelle SUST

A félreállás után a pőrekocsira fölvették a rakodógépet, amit Valendasba terveztek szállítani, majd ismét kihúztak a nyílt vonal felé és visszaálltak a második, átmenő fő vágányra. Ezt már engedély nélkül tették. Nem tudtak róla, de közben az RCC, miután úgy tudta, a munkavonat félreállt, ÖJÜ-be tette a berendezést, ami a második vágányon át lezárta a közeledő tehervonat vágányútját. Eközben a berendezés a főkulcs meglétét, ha jól értem a német nyelvű jegyzőkönyvet, nem ellenőrizte, tehát lehetséges volt a biztosított terület felé tolatási mozgást végezni az állomás nem biztosított területe felől.

Rueun képe a landquarti RCC-ben - ennyiről tudnak a központban
Forrás: Schweizerische Unfalluntersuchungsstelle SUST

A személyzet ebédszünetet tartott, hogy a tehervonat várható elhaladása után folytathassák útjukat Valendas-Sagogn állomásra. Mire az ívben közeledő, 50 km/h sebességgel haladó tehervonatot észrevették, már nem volt idejük kiugrani. A tehervonat a munkavonatot meglátva fékezni kezdett, de mivel egyenes váltókon haladt át, az állomásra nem fékezett, és fékhatás csak lassan alakult ki (vákuumfék). Az ütközés sebessége 40 km/h volt. A baleseti vizsgálat eredményeképp az RhB úgy alakította át a biztosító-berendezést, hogy máskor ilyen jellegű balesetek ne fordulhassanak elő. Azt nem tudom, hogy a többi állomás ilyen megoldását ez a probléma érinti-e (idén nyáron Surava állomáson figyeltük meg a tehervonat tolatását, ugyanez a technológia működött, de ott mindent szabályosan csináltak).

A munkavonat és a tehervonat helyzete a balesetet követően
Forrás: Schweizerische Unfalluntersuchungsstelle SUST

Ismét igaz volt az, hogy még a nem rutinszerű cselekvés közben is véthet hibát a vasutas, illetve, hogy csak a vasutas, vagy csak a biztber hibája önmagában kevés a baleset bekövetkezéséhez. Ebben az esetben szerencsére egy teherkocsin és egy hattengelyes villanymozdonyon kívül más sérült nem volt.

48,8 km Vorderrhein-Brücke Rueun

Alsópályás, egyvágányú, egy nyílású, vas parabolatartós híd
Hossza: 62 m

Az Elő-Rajna hídja Rueunnál
Fotó: Brückenweb

Az 100-Jahre Chur-Disentis reklámmozdony Rueun és Waltensburg/Vuorz között. Az előfogatos vonat nem gyakori az RhB-n, de időről időre azért találkozunk ilyennel.
Fotó: Takács Bence

A 100 éves évforduló napján Waltensburgból sétáltunk ki a pálya mentén erre a fotóhelyre nem sokkal a híd utánra. Eléggé elázott a lábunk a fűben, de nem tudtuk, hogy az erdőben vezet egy eldugott, aszfaltos út is a fotóhelyre. A sört sikerült a hűvösbe rejtenünk a fatároló árnyékába, és itt vártuk be nohabpeti fórumtárs érkezését is, aki szokás szerint nem onnan jött, ahonnét mi (Süd-Ostbahnozott egyet előző nap). A hely kiválasztásának okai nem a fantasztikus háttér vagy a képbe direkt belógó távvezetékek voltak, hanem az, hogy itt fordul egy ici-picit délnek az egyébként kelet-nyugati pálya a Ruinaultán kívül, és ez kellett a Disentisbe fölvonuló ünnepi vonatok fényképezéséhez. Eredetileg szerettünk volna a híd túloldaláról is fotózni, de az sem bizonyult jobbnak, a vonatok és gépmenetek pedig néha térközre követték egymást, ezért inkább nem másztam át a járda nélküli szerkezeten.

Az Elő-Rajna hídja Rueunnál. Az erdeti tervek szerint a pálya végig a folyó jobb partján haladt volna, és csak Trunnál tért volna át a bal partra, végül Rueun és Schnaus falvakat is bekapcslták a közlekedésbe, illetve a folyótól távolabb, árvíznek kevésbé kitett részen tudtak építkezni a két hídnak köszönhetően.

Trunban állították ki az utazóközönség számára ezt az Allegra motorvonatot a 100 éves évfordulón. Előreláthatólag sok évig nem fog még ilyen közlekedni errefelé menetrend szerint (a próbautak során erre is megfordult, még tehervonatként is).

A Ge 4/6 353 pályaszámú nosztalgiamozdony az Alpine Classic Pullman-Express élén Rueun és Waltensburg/Vuorz között. A háttérben látszik a Rajna-híd.

50,1 km Waltensburg/Vuorz

Tengerszint fölötti magasság: 744 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 1 csonka

A kétnevű település alapos mászásra kárhoztat mindenkit, aki vonattal érkezne ide, mivel egy hosszú út vezet föl a hegyoldalban odáig. Inkább busszal járnak az emberek.

Ilyen egy tipikus felvételi épület a vonal kisállomásain (Staziun). Ottjártukkor éppen hosszabbították a vágányokat, így teljes hosszúságú GEX-ek keresztezése is lehetővé válik. Ez is része lehet a menetrend stabilizálását érintő intézkedéseknek, amiknek számos nyomát fedeztük föl a nyáron az RhB vonalain. Egyelőre azonban ezek főleg akadályozzák a vonatforgalmat, például a még át nem adott megelőzővágány miatt Waltensburgban nem lehetett keresztezni, ami okozott némi többletkésést az amúgy sem óramű pontossággal levezényelt 100 éves évfordulóban (igaz, a késésekben közrejátszott a Farschbrückénél és az Albula-vonal több viaduktján fönnálló mukavédelmi lassújel és egy Glacier-Express gépének lerohadása is).
Fotó: Takács Bence

A faluhoz tartozik két vár is, Jörgenberg, és a sziklafalhoz szorított, a Trónok Harca című regényfolyamból ismert Eyrie-hoz hasonló Kropfenstein . Emellett figyelmet érdemel a Keresztút állomásait bemutató freskó a református templomban.

A Ge 4/4^II 625-ös érkezik Vuorzba, mögötte tehenek legelésznek. A mező mögött folyik a Rajna, itt valami vadrezervátum van kialakítva, mivel egy holtágat gáttal vizenyős-lápos területté alakítottak és körbekerítettek.
Fotó: Takács Bence

53,5 km Tscharbach-Brücke

Öt nyílású, egyvágányú, fölsőpályás, vasbeton viadukt
Hossza: 78 m

Az eredeti Tscharbach-Viadukt helyett épült 1968. után, amikor azt a patakon lezúduló áradat és kőtömegek magukkal ragadták. Az RhB kevés modern műtárgya közé tartozik, így üdítő színfoltot jelent a sok unalmas kőviadukt között, mint a Landwasser-Viadukt vagy az Engadinerlinie nagy ívhídjai. Ezen kívül viszonylag új még a thusisi Hátsó-Rajna híd, a klostersi Landquart-híd, a Vereina-alagút, illetve részben ahhoz kapcsolódóan több kiváltott alagút a Prättigauban, valamint a Langwieser-Viadukt és pár társa az Arosabahnon. A viadukt közvetlenül Tavanasa-Breil állomás előtt található, a régi viaduktra vezető töltés végén álló szemétkupacról készítettem az alábbi fotót, ennél jobb szög nem igazán van (hacsak nem észak felől).

A Ge 6/6^II 704 egy cementvonattal a Tavanasa-Breil/Brigels melletti Tscharbach-brückén. A cementet a Gotthard-bázisalagút építkezésére, Las Ruerasba viszik.
Fotó: Takács Bence

54,9 km Tavanasa-Breil/Brigels

Tengerszint fölötti magasság: 788 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 1 rakodó

A Ge 4/4^II 628 Tavanasa-Breil/Brigels állomáson
Fotó: Takács Bence

A Ge 4/4^II 611 Tavanasa-Breil/Brigels állomáson a Glacier-Express churi járatával.
Fotó: Takács Bence

Kétnevű település a Cadi (Casa Dei - Isten Háza) vidék kezdetén. A dolgok összezavarása végett Tavanasa falu már a mintegy száz méterre álló Breil vagy Brigels része lett, ezért is csak egy címer került be a címsorba.

Közvetlenül az állomás után van egy érdekes híd, sajnos elég nehezen fotózható. Tulajdonképpen a hídfőben megy át a vasút, a háttérben látható Breil falu templomostól.

44,1 km Vorderrhein-Brücke Tavanasa

Alsópályás, egyvágányú, egy nyílású, acél rácstartós híd
Hossza: 72 m

A Tavanasa melletti Elő-Rajna-híd egy Bébi-Krokodillal

A Ge 4/6 353 az ACPX nosztalgiavonattal a Tavanasa melletti víztározónál

Egy Ge 4/4^II cementvonattal Tavanasa közelében

Néhány száz méterrel Tavanasa állomás után a vonat átrobog a Rajna bal partjára, és ezután már ott is marad. A vonatból a bal oldalon érdemes kinézni - egy vízerőmű-rendszer alsó tározója mentén halad a pálya, aminek csodálatos, kék vize remek fotótéma. Igaziból három erőmű működik itt: egy pici erőmű a Tscharbach vizét használja, egy másik a Breil/Brigels melletti, a hegygerinc mögött található tóét, egy nagy erőműkomplexum pedig az Oberalppass közelében fekvő három víztározóét (Lai da Nalps, Lai da Curnera, Lai da Sontga Maria). Ezekből a tározókból a sedruni erőműbe kerül a víz, ahonnan fölszivattyúzzák a Trun közelében található Runcahez-tározóba. Ennek vizével hajtják a Tavanasánál található erőmű Pelton-turbináját. A lenti tározó lehetővé teszi a Rajna vízszintjének kiegyenlítését az erőmű működése során, illetve árvizekkor.

57,5 km Val Plaunca-Tunnel

Hossza: 110 m

A Val Plaunca-alagút nyugati portálja

Egyáltalán nem találtam fényképet erről a műtárgyról, nyílvánvaló persze a korábban már említett Glacier-Express vezetőállás-videót megtekintve, hogy egyáltalán nem érdemes vele foglalkozni. Az Elő-Rajna völgyének egy szélesebb részében fekszik, mindkét irányból bevágás vezet hozzá, így a tetejéről sem érdemes fényképezni, ráadásul a közelében sokkal jobb helyek vannak, a keleti kijárata mellett például egy, a domboldalban fekvő mezőről lehet nyári délutánokon a víztározókkal a háttérben fotózni a disentisi vonatot. A Schönborn-féle könyvben a neve hibásan szerepel, Pleunca-Tunnalként, a svájci alagútadatbázis szerint viszont így helyes a neve. Kép ott sincs róla, viszont megtudhatjuk, hogy 2112 köbméter a térfogata.

59,6 km Tiraun-Tunnel

Hossza: 227 m

A Tiraun-Tunnel nyugati portálja

Trunnal teljesen összenőtt Tiraun kis faluja, az alatt vezet át ez az alagút. A Val Plauncánál annyival izgalmasabb, hogy nyugati portálja a főút felüljárója alá esik. Láttam néhány elég jó képet erről könyvekben, de az interneten nem sikerült megtalálnom őket. Sajnálatos módon - vagy éppen ironikusan, mindegy is - ha elkezdek RhB-s képeket keresni, bármilyen pontosan próbálom szűkíteni a keresési feltételeket, Magyarországról keresve már szinte csak a benbe.hu képeit hozza be a Google - a Bingnek pedig egyszerűen nem elég nagy az adatbázisa ahhoz, hogy használható legyen.

A Val Plaunca- és a Tiraun-Tunnel között a vonat közvetlenül a Rajna partján halad, az első években gyakran fenyegették a vasutat az áradások, egyszer az alagutakat is elöntötte a víz, a pályát pedig alámosta. Ezután 27400 köbméter kővel támasztották alá a pályát, kicsit meg is emelve azt, ezután a víz már nem veszéleztette tovább.

60,8 km Trun

Tengerszint fölötti magasság: 852 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 1 rakodó, 2 csonka

Trun a Szürke Liga, vagyis a Graues Bünd városa, azé az a szövetségé, amely a környék birtokosaiból alakult, és az első, bár kicsi, közigazgatási egységet hozta létre a római idők óta a rétiai alpokban (balra a Szürke Liga címerei). A ligát 1395-ben alakították, és 1524-ig ebben a formában működött, amikor a kanton mai területén működő Három Liga egyesült.

A Szürke Liga megalakulására nagy szükség volt az egyébként is anarchikus középkori viszonyok között, mivel a távoli, elszigetelt Reatiában a nemesek közötti vérbosszúk határozták meg a mindennapokat. Belmont, Werdenberg and Rhäzüns bárója, valamint Chur püspöke hadban álltak, végül a völgyek békéjének helyreállítása érdekében szövetségre léptek, ez lett a Graues Bünd. 21 lett a liga tagja, amit az Elő- és Hátsó-Rajna vidékének főrendjei, Disentis apátja, Ilanzi János, Rhäzüns bárója, II. Ulrich, illetve Sax-Misox bárója, Albert a közösségek delegáltjaival egy örök szövetséget kötöttek. A megállapodásra Ilanzban került sor. A hadi szövetség mellett rendelkeztek az utak biztonságának növeléséről, a törvények egységesítéséről és szigorú büntetések kiszabádásról a bűnözők számára. Így a háborús időszak véget ért, és a környék lakosságának az élete is sokat javult.

Trun vasútállomása és a Szent Anna-kápolna, ami mellett a Szürke Ligát megerősítették 1424-ben. A képen a vasútvonal 100 éves évfordulóját ünneplő mobil színpad látható, amit az ünnepséget hirdető reklámmozdony húz. A személykocsi egyike a négy, részben autóbuszalkatrészekből konstruált járműnek, a nyári nagy melegben a sokat álló vonaton igazi élmény lehetett a lehúzhatatlan ablakos rettenettel utazniuk a zenészeknek.
Fotó: Takács Bence

1424-ben alakultak át szövetségből valódi, közigazgatási rendszerrel rendelkező állammá. Az átalakulás aktusára a truni vasútállomás melletti Szent Anna-kápolna kertjében álló, mára legendássá vált juharfa alatt került sor. Ekkor jelölték ki Trunban a 12 bíróval működő bíróság székhelyét. 1424-ben csatlakozott a Szükre Ligához a Hátsó-Rajna felső folyásának vidéke, így a Splügenpass és a San Bernardinopass a Liga irányítása alá került. 1480-ban a Felsőmisox, 1406-ban és1525-ben az Isten Háza Liga (Gotteshausbund) egy-egy területe, illetve 1471-ben a Tíz Bíróság Ligája (Zehngerichtenbund) csatlakozott. A Három Liga 1799-ben csatlakozott a Helvét Konföderációhoz, amiben Raetia Kantonként szerepelt.

A város másik temploma is éppolyan sok vonatfotón szerepel: ez a Szent Márton plébániatemplom.

A Ge 4/6 353 Trunban az Alpine Classic Pullman-Expresst vonatva a vonal százéves évfordulóján
Fotó: Takács Bence

Trun után a pálya meredeken emelkedni kezd, gyorsabban, mint a völgy, így rövidesen igen magasan halad a folyó fölött. Gyönyörű fotóhelyek sorozata következik, az egyik rögtön Trun után, egy kőboltozatos felüljáró közelében, de magát a felüljárót is sokszor fényképezik.

A Ge 4/4^III 647 a Glacier-Express panorámavonatával Trun és Rabius-Surrein között. A háttérben a Tödi nevű hegy, alatta a St. Maria Licht kápolna látható.
Fotó: Takács Bence

44,1 km Vorderrhein-Brücke Tavanasa

Alsópályás, egyvágányú, egy nyílású, acél rácstartós híd
Hossza: 72 m

57,5 km Pleunca-Tunnel

Hossza: 110 m

59,6 km Tiraun-Tunnel

Hossza: 227 m

60,8 km Trun

Tengerszint fölötti magasság: 852 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 1 rakodó, 2 csonka

64,0 km Rabuis-Surrein

Tengerszint fölötti magasság: 928 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 2 csonka

64,5 km Val-Mulinaun-Brücke

Hossza: 65 m

66,3 km Sumvitg-Cumpadials

Tengerszint fölötti magasság: 982 m
Vágányok száma: 2 személyvonatfogadó, 1 rakodócsonka (fordító koronggal), 1 mozdonytároló (a fordítókoronghoz kapcsolódóan

67,6 km Bach da Cauns-Brücke

Hossza: 63 m

68,9 km Val-Russein-Viadukt

Hossza: 106 m

69,2 km Lehnenviadukt

Hossza: 60 m

70,0 km Val-Lumpegna-Viadukt

Hossza: 153 m

71,9 km Sogn-Placi-Viadukt

Hossza: 72 m

72,9 km Disentis/Mustér

Tengerszint fölötti magasság: 1130 m
Vágányok száma: 3 személyvonatfogadó, 2 tehervonatfogadó/mozdonykörüljáró, 5 tároló csonka, 3 fűtőházi, 1 mozdonytároló csonka

A folytatás: Oberalppass

Kitekintés a Matterhorn-Gotthardbahn felé

Copyright Takács Bence és társai, 2005-2023. A honlapon található fényképek felhasználási jogaival kapcsolatban l. az Impresszumot!

Címlap Cikkek Mozdonyok Atlasz Modellvasút Linkek