Svájc egyetlen 750 mm nyomközű közforgalmú vasútvonalának ötlete a XIX. században többször fölmerült. Bázelből több szekérút is vezetett Svájc belseje felé, ezek egyike pont Waldenburgon át jutott a Balsatalba. A Schweizerische Centralbahn Basel - Olten vasútvonalának, a Hauenstein vasútnak a megépítése a tranzitárut elvitte a völgyből, de a jelenlévő könnyűipar így is igényelte a szolgáltatások fejlesztését. A környéken az óragyártás és a paszománykészítés volt a fő gazdasági ágazat, mivel azt a hosszú, hófödte, téli passzív hónapokban is lehet gyakorolni. Már 1865-ben bizottságot formáltak a vasútépítés elősegítésére, ám a komoly lépésekre 1876-ig várni kellett. Ekkor Burri főmérnök és Riggenbach igazgató kezdte meg a projekt kidolgozását, a keskeny nyomtávú, többnyire az országúttól legfeljebb 10 m távolságban haladó vasút tervezését. A koncessziót csak 1880. feburár 24-én ratifikálta a szövetségi gyűlés, ezután rekordidő alatt megépült a vasút.