Az 1970-es években döntöttek úgy, hogy a főleg Sziléziában működő kisebb acélművek helyett egy nagy, korszerű üzemet építenek Katowice térségében. A Huta Katowice ellátását a Szovjetunióban található Krivíji Ríh ércbányájából biztosították, de a normál nyomközű vasútvonalak nem bírták a terhelést. Ezért a PKP terveket készített a vasútvonalak fejlesztésére, illetve egy új, széles nyomtávolságú vonal kiépítésére is. Végül utóbbit valósították meg. Az egyvágányú, nem villamosított, legfeljebb nyolcvan kilométeres sebességgel járható vonal a volt Szovjetunióhoz kapcsolódóan a legnyugatibb széles nyomtávú vonal lett, az ércvonatok kocsijai visszafelé szenet és szulfátokat szállítottak. A vonalon összesen 10 állomás létesült. Ma súlyos útkeresésben van a PKP, mivel napi kevesebb, mint 10 vonat közlekedik, ezért a vonal nem igazán jövedelmező - ami azért kérdéseket vet föl a sokszor tervezett bécsi széles nyomtávolságú vasúttal kapcsolatban is.

A vasút jórészt a normál nyomközű vonalak közelében, de legtöbbször 10-15 méterrel odébb halad, de a nagyobb településeket, illetve a nehezebb terepeket (például Tunel állomásnál az alagutat) kikerüli.