A Rhätische Bahn svájci kisvasút Ge 6/6^II 706 pályaszámú mozdonya tehervonattal Filisur és Alvaneu között a Landwasser-viadukton

Miközben óriási rajongója vagyok az orosz prózairodalomnak, sose utasítanám vissza egy ötször látott Shakespeare-darab megnézését, tele vagyok a fizika olyan részeiről szóló ismeretterjesztő könyvekkel, amikből még én sem értek egy szót sem, és persze a könyvespolcomat nyomják olyan tiszteletpéldányok is, mint a NASA-nál is bemutatott, egy egyetemi beszámolómból készült kifestőkönyv, bátran állíthatom, hogy a Naprendszer legjobb könyve a VGB kiadó Zauberhafte Rhätische Bahn című átfogó történeti fotóalbuma. Ez egyrészt egy olyan műfaj, ami nálunk ismeretlen: az RhB hálózatát rövid esszékben mutatja be, van szó a vonalakról, tájról, emberekről, a Glacier-Express-ről, járművekről, és mindezt olyan minőségű képanyag kíséri, amit nehéz leírni. A5-ös fotóból is akad néhány, de a legtöbb kép A4 vagy A3 méretű (tehát dupla oldalas), többnyire 6x6-os digitális hátfallal készült, és elmondható, hogy az adott fotóhelyen a legjobb napállást várták ki mindenhol, a felhőről pedig egyetlen kép sem hallott. Az ellenfényes őszi képek kontrasztja és színorgiája a legdurvább.

Szóval a 39 eurót nagyon megéri, főleg, ha valaki szeretné megtudni, hogy mi is az a minőség, aminek egy kiadványban szerepelnie kell, főleg, ha egyébként a vonatmennyiség abszolút lehetővé is teszi a kísérletezést és a kivárást. Nekünk, csóró magyaroknak persze mások a lehetőségeink egy svájci túrán... Erre a fotóhelyre is a hátizsákomban sok konzervvel és sörrel másztunk föl. Mikor először terveztünk ide jönni, az előbbi könyvön kívül próbáltam néhány további, netes forrást is találni, és az egyik Flickr-képen, ami egy kicsit magasabbról készült, csak annyi látszott, hogy egy ilyen tehervonati mozdony jön ki az alagútból, mögötte egy tartálykocsi (ma már tudom, hogy egy Olaszországból visszatérő, üres fűtőolaj-szállító kocsi volt az), szépen süt a nap, az alagútkapu fölött enyhén zöldell a bokor. Sok tehervonatos kép van a könyvben, tehát nyilván el lehet itt kapni tehereket, de fogalmam sem volt, mekkora mázli kell hozzájuk. Ezért a kép alatt kommentben megkérdeztem, hogy a készítő mit tud, mikor jön itt tehervonat. Ő sajnos nem válaszolt, mindenki más viszont azt gondolta, hogy egy terepasztalon készült a fotó. Nehéz lett volna őket meggyőzni, hogy nem; a 6/6^II sajnos elég furán halad a szűk ívekben. Ez ugyanis egy igen speciális kétszekciós mozdony, mivel csak vízszintes tengely körül csuklik, tehát csak a domborzatot követi, az íveket nem. A hat tengely három kéttengelyes forgóvázban fekszik, a középső oldalirányban is elmozdulhat. Emiatt viszont a merev kasztni tényleg úgy néz ki, mintha modellként lebegne a vágány fölött, pedig tényleg ezt teszi a valóságban is. Ráadásul ez nem csak egy kisvasúti marhaság, a normál nyomközű rokon Re 6/6 első két prototípusa is ugyanilyen osztott keretes volt.

Szerencsére kicsivel az utazás előtt megtudtuk, hogy a tehervonatok menetrendje és mozdonyfordulója is nyilvános (itt a menetrend , itt a forda , az évszakos forda ingyenes, a napi fizetős, de nagyon olcsó), és gyönyörűen megszerveztük a teherek kimaxolását az első túrán. Azóta pedig rutinból megy ez is, és élvezzük, mint Drakula.