< Előző | Mesefolyam | Bélyegképek | Címlap | English |

A MOB ABDe 8/8 4001 Montbovon és Les Sciernes között

Fényképezte: Takács Bence
Készítés ideje: 2014:07:19 08:26:52

122 megtekintés

Nagyfölbontású kép

Térkép:
térkép
Címkék:
240 Les Sciernes Montbovon Tunnel Sciernes MOB ABDe 8/8 4001 ABDe 8/8 nyílt vonal napos motorkocsi kisvasút MOB Svájc hegyi vasút Hasonló fényképek

Keress a címkék között!

A MOB ABDe 8/8 4001 Montbovon és Les Sciernes között fotó

Azon kívül, hogy már nagyon szerettük volna megnézni Nyugat-Svájc vasúti szépségeit, ezek az ikermotorkocsik is komoly szempontot jelentettek az útvonal kiválasztásában, és, hogy a MOB mindenképp belekerült a programba. Ma már az erős, nyolc tengelyen hajtott vontatómotorkocsik nem közlekednek, helyettük a Stadler által szállított modern motorkocsi-párok (vagy vonófejek? Ez elég bonyolult, majd még elmagyarázom.) közlekednek.

A MOB építésének története

Ahol állunk, Les Sciernes-től keletre, a vonal második legmeredekebb szakasza 70 ezrelékes emelkedővel (a legmeredekebb a Genfi-tó fölötti rész Jor felé, ahol 73 ezreléket is eléri), de itt nehezíti a hosszú, 5-6 kocsis vonatok haladását, hogy mindez még 60 m sugarú ívben is fekszik (a MÁVAG mérnökei megőrültek volna, ha ide kell gőzmozdonyt tervezniük). Emiatt is a vonalvezetést sok vita övezte. A normál nyomközű törzshálózatból már léteztek a Genfi-tó partjáról Brigbe és Bernbe vezető vonalak, illetve a későbbi BLS-fővonal Thunig. A terv Thun és a Genfi-tó partjának összekötése volt egy közvetlen vonallal, de legalábbis egy direkt kapcsolat a Bernből vagy Brigből Genf felé vezető vasutak egyikével. Ezzel kapcsolatban a következő koncessziókat fogadták el:

  • 1873: normál nyomtávon Bulle és Thun között, a létező legkönnyebb nyomvonalon, de elég komoly hosszban
  • 1890: gőzüzemű kisvasút Thunból az előbbivel megegyező nyomvonalon Bulle-be, majd onnan vissza délre a Genfi-tó partjára, Vevey-be
  • 1890: normál nyomközű vasút a Thuntól délre fekvő Spiezből a Simme völgyében fekvő Erlenbachba(a vonal megépült, 1897-ben adták át)
  • 1890: fogaskerekű vasút Montreux-ből az előbbi vonal mentén fekvő Montbovonba, át a Jaman-hegy alatt
  • 1897: normál nyomtávú pálya Erlenbachtól a Simme szétágazásánál fekvő Zweisimmenig (ezt 1902-ben adták át)
  • 1898: villamosított kisvasút Montreux - Les Avants - Montbovon között
  • 1898: újabb normál nyomtávú nyomvonal, Vevey-ből Montbovonon át Zweisimmenig
  • 1899: Montbovon - Saanen - Zweisimmen kisvasút
  • 1899: Bulle - Gruyère - Montbovon

Ahogy látható, nagyon igyekeztek a helyiek valami vasúthoz jutni ebben az egyébként elzárt területen. Vaud és Fribourg kantonok is nagy támogatói voltak az ügynek, de jelentős befolyással bírtak Les Avants magashegyi gyógyszállósai is, akik mindenképp saját vasutat szerettek volna. Hogy a normál nyomközű vasutaknak mennyi realitása lett volna errefelé, azt nem tudom eldönteni, vélhetően nem sok; végül két társaság kezdett ténylegesen építkezni: a Chemin de fer électrique do la Gruyère ribourg kantonban, Bulle-ből Montbovonon át a kantonhatár La Tine-ig szeretett volna építkezni, végül a koncessziót úgy módosították, hogy vonala Montbovonig épült meg 1904-re, ahonnan Zweisimmen felé a Montreux-ből építkező Compagnie de chemin de fer Montreux-Montbovon vezette tovább a síneket Zweisimmen felé. 1901-ben nyílt meg a Montreux és Les Avants közötti szakasz, ahol a Genfi-tó fölötti szőlők között több teljes fordulás után fordult be egy oldalvölgybe a pálya, hogy elérje Les Avants települést és a vasútra már régóta váró szállodákat. Az építkezés nagyon gyors volt, hiszen a részvénykibocsájtást csak két és fél évvel hamarabb kezdték meg. 1903-ban már Montbovonig ért a pálya, majd több lépésben, 1905-ig épült meg a Zweisimmen normál nyomtávú állomás mellé befutó vasútvonal. Onnan tovább a Simme másik ága mentén Lenkig vezető hosszabbítás csak 1912-ben nyílt meg.

Az építésért a párizsi Boyau, Boyer & Cie társaság volt felelős. A Col de Jaman alatti, 2424 méter hosszú alagutat a két végéről ásták, nyugat felől 23,4 ezrelékes emelkedésben (hágóalagutak többnyire csak néhány ezrelékben emelkednek, itt viszont jelentős magasságkülönbség volt a két portál között). A végig adhéziós üzemű vasútvonalat 750 V egyenfeszültséggel villamosították, eredetileg 23,4 kg/fm-es sínekkel (később 30-ra, 1970-től 36-ra, mostanában pedig 42 kg/fm tömegű sínekre cserélik őket). A 75,5 km hosszú vonalon 18 alagút, 62 híd és két kőfogó galéria épült, a teljes költség 14,7 millió svájci frank volt.

Új albumok:
Újévi fények

 
Skanzenvasút

Napi vonatfotók


További friss képek

Fotó: Takács Bence

Copyright 2005-2017. www.benbe.hu. Takács Bence vasúti fotó-gyűjteménye.

Impresszum